Megszületünk hülyécskeformán, aztán felragyog bennünk az értelem, és a végén visszabutulunk a kezdetekhez.

Kapcsolódó idézetek

1. Õrültnek születünk mindannyian. Néhányan végig őrültek maradnak. Samuel Beckett
2. Valamennyien követünk el ostobaságokat - aztán később nagyon csodálkozunk, hogyan lehettünk ennyire ostobák.
3. Azt hiszem, szögletesen születünk, és gömbölyûen halunk meg. (...) Ahogy az élet vize átmos minket, elveszítjük kiszögelléseinket, ami a javunkat szolgálhatja. (...) Ugyanakkor veszíthetünk abból a határtalan bölcsességből, amellyel születtünk. De a bölcsességnek a nyomai azért velünk maradnak, épp csak ki nem bökik a szemünket. Daniel Gottlieb
4. Megszületünk, s gyerekfejjel még azt hisszük, hogy itt valami mese vár, csodavilág - aztán rájövünk, hogy az egész csak pocsék, fárasztó realitás. Müller Péter
5. Mindannyian saját, eredeti gondolkodásmóddal születünk, gyakran mégis utánzóként halunk meg. Erich von Däniken
6. Mind egyedinek születtünk, a tapasztalataink által változunk és formálódunk. Mindannyiunkból lesz végül valaki.
7. Megszületünk, fiatalon és erősen, hajszoljuk a Siker csillagát, szeretünk közben és szeretkezünk, hogy a végén szürkén és fáradtan, az elvonuló Cirkusz porfelhőibe veszve kis gombóccá gyúrjuk a papírcsillagot, a Sikert, és félszeg mozdulattal elrúgjuk magunktól. És elindulunk. Kifelé az életből. A végén valamennyien szekundára felelünk az élet mûvészetéből. És még pótvizsgázni sem lehet. Kegyetlen dolog. Radnóti Miklós
8. Mindannyian úgy vágunk neki az életnek, hogy a fejünk tele van csodálatosabbnál csodálatosabb eszményekkel, aztán évekkel később már szerencsésnek érezzük magunkat, ha a nap végén még életben vagyunk.
9. Amikor megszületünk, mindannyian kicsit olyanok vagyunk, mint az agyag. (...) Jelentéktelen, ronda, szürke kis csomóként indulunk, aztán az élet színt és különböző formát ad nekünk, különféle méretet, míg végül azzá válunk, akik vagyunk.
10. Úgy halunk, ahogy éltünk. - Ez a vég, amikor bölcsességekhez jutunk. Esterházy Péter