Mi ügyészek vagyunk. Szerethetünk, gyûlölhetünk, de csak magánemberként. Hivatali tevékenységünk során el kell temetni az érzelmeinket.

Kapcsolódó idézetek

1. A szeretetben elvesztjük az eszünket, de a gyûlöletben észnél kell lenni és számítóan cselekedni.
2. Egy mûvésznek fegyelmezettnek kell lennie, fel kell mutatni érzelmeket, de a saját, személyes fájdalmainkat transzformálnunk kell.
3. - Olyan furcsa, hogy két ember, akik szerették, a végén meggyûlölik egymást. Hogy lehetséges? - Az a kérdés, miért hagyják, hogy így legyen? Mindenki raktározza az érzéseit, megbánást, haragot, dühöt. Legtöbben kiengedik néha, hogy ne nyomja úgy a lelküket. Így megbirkózhatnak vele.
4. Félünk szeretni. És nem alaptalanul. Levetni az önzés páncélját, s meztelennek maradni mások között, közönyös és könyörtelen én-őrültek között, veszedelmes. Müller Péter
5. Ahhoz, hogy szeressenek bennünket, az kell, hogy ne szeressünk, vagy pedig titkolni tudjuk szerelmünket. Paul Léautaud
6. Az ember felelős állásban óvakodjék egyéni érzelmeinek kifejezést adni.
7. Legyen hobbink, legyen magánéletünk. Azért dolgozunk, hogy éljünk, nem azért élünk, hogy dolgozzunk.
8. A gyûlölettel könnyebb elbánni, mint a szeretettel, főleg ha csalódtunk abban, akit szeretünk.
9. Az érzelmek saját életet élnek, és éppen úgy halandók, mint mi, emberek.
10. Akit szeretünk, azt ismerjük, de nem tudjuk és nem is akarjuk tudni a titkait. A szeretet nem ismer nyomozást. Ancsel Éva