Mikor a gyerekek felnőnek, azaz felnőttek lesznek, azonnal rájönnek, hogy az, amit kiskorukban mondtak nekik, nem igaz, de ennek ellenére továbbadják az ősi hazugságot a saját gyerekeiknek. Mindenki szebb világot akar a gyerekeinek, az évszázados súgólánc-játék eredménye pedig a Föld, ez a gyûlölethólyag.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember gyerekként a jövőt éli meg. Pici, túlérzékeny lények, már a ráció alól kiszabadulva. A felnőttkor a múlt. Ami kétszáz éve még jól mûködött, elrontottuk. A felnőttkor már nem ketyeg. Mint egy leállt falióra. Mint egy hatástalanított pokolgép. Az öregkor a jelen. Némi bölcsesség, sok szenvedés. Vörös István
2. A gyerekek valósága álmokból és játékokból épül fel. A hazugság észrevétlenül keveredik közéjük. De lehet, hogy a valóság minden ember számára ugyanilyen. Álmok, játékok, hazugságok. Riikka Pulkkinen
3. Amikor gyerekek vagyunk, egyre csak azt halljuk, hogy nőj már föl, szerezz állást, házasodj meg, vegyél házat, legyenek gyerekeid, ennyi... de az igazság az, hogy a világ ennél sokkalta furább... sokkal sötétebb és sokkal bolondabb... de sokkalta jobb is!
4. Felnőni nem egyszerû feladat. Évekig élsz abban a tudatban, hogy a világ ilyen meg ilyen, aztán hirtelen borul az egész. Rájössz, hogy a szüleid talán mégsem tudnak mindent, a kormány hazudik, a felmenőid pedig gyilkolásztak. Rádöbbensz, hogy egyszer meg fogsz halni - utána meg ki tudja, mi lesz. A kis dózisban adagolt új információkból kisakkozod, hogy a világ teljesen más, mint ahogy előadták neked. Véget ér az agymosás, de aztán alig várod, hogy folytatódjon.
5. Amikor a gyermek először kapja rajta a felnőtteket - amikor komoly kis fejébe először hatol be az a gondolat, hogy a felnőttek nem félistenek, értelmük és véleményük nem mindig bölcs, gondolkodásuk nem mindig őszinte, ítéletük nem mindig igazságos -, akkor a gyermek világa összeomlik, rémült kétségbeesés önti el lelküket. Istenei megbuktak, és megszûnt minden biztonság. És amikor istenek buknak, egy dolog bizonyos: nagyot buknak, nem kicsit; pozdorjává törnek, vagy mélyen elmerülnek a zöld posványba. Akkor aztán bajos újra felállítani őket, és soha többé nem nyerik vissza régi fényüket. És a gyermek világa sem lesz többé egészen ép. A növekedés fájdalmas útja ez. John Steinbeck
6. Az emberek, ha idősebbek lesznek, és rájönnek, hogy senki se hallgat rájuk, bosszúból gyereket szülnek maguknak, hogy legyen valaki, aki előtt játszhatják a felnőttet és mindentudót. Karinthy Frigyes
7. A gyerekeknek nincsenek és nem is lehetnek világos fogalmai róla, milyenek vagyunk mi, nagyok. Mintha Olümposz ködében élnénk, számukra elérhetetlen és megérthetetlen világban. (...) Annál nagyobb a csalódásuk, mikor később, serdülőfélben, rádöbbennek egy nap, hogy a felnőttek is milyen korlátoltak, kicsinyesek, irigyek, hazugok, kegyetlenek - nincs Olümposz, nincs két világ, csak egyetlenegy.
8. A gyermekek képesek új világokat teremteni, amelyekben jól érzik magukat. A felnőttek kínlódnak abban az egyben, amiről azt hiszik, hogy belekényszerítették őket.
9. Azt mondják, hogy amikor megnövünk, mindent felrúgunk, amit addig mondtak. Lázadunk a világ ellen, amibe oly nehezen igyekeztek belenevelni minket a szüleink. A felnőtté válás része, hogy elszakítjuk a kötelékeinket. De nem hiszem, hogy csak ez az oka, szerintem akkor lázadunk, amikor rájövünk, hogy a szüleink semmivel sem tudnak többet a világról, mint mi. Nem tudnak minden választ. Lázadunk, amikor rájövünk, hogy végig hazudtak nekünk, és hogy a Mikulás nem is létezik.
10. Amikor az ember még gyerek, azt hiszi, a szülei tökéletesek, és vakon imádja őket. Később azt hiszi, hogy gyûlöli őket, mert nem olyan tökéletesek, mint hitte, mert csalódnia kellett bennük. De még később az ember megtanulja elfogadni a hibáikat, mert ő maga sem hibátlan. Talán ez jelenti azt, hogy felnövünk. Guillaume Musso