Minden értelmes ember (...) arról álmodik, hogy gengszter lehessen, és hogy puszta erőszakkal uralkodjék a társadalmon. Mivel a dolog nem olyan könnyû, mint ahogy azt bizonyos szakregényekben olvassuk, az ember a politikába veti minden reményét, és rohan a legkegyetlenebb párthoz. Mit számít, ugye, ha lealacsonyítjuk a szellemünket, viszont uralmunk alá hajtjuk az egész emberiséget?

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberiségnek egységes világban kell élnie, ahol a fajok, a nyelvek, a szokások s az emberek álmai mind összekeverednek. A nacionalizmus ellentmond a józan észnek. Egy csöppet sem válik a javára a népeknek. Csak arra szolgál, hogy a legszörnyûbb túlkapásokat kövessék el a nevében. Isabel Allende
2. Az az ország, amely a teljes biztonságot minden más fölé helyezi, és a testi épség illúziójáért cserébe feladja a hatalom ellenőrzésének lehetőségét, végül lemond a szabadságáról. Pedig a teljes biztonság elérhetetlen álom: akármennyire is igyekszünk elérni, ez nem sikerülhet. Hajszolásában azonban emberi életek és egész nemzetek mehetnek tönkre. Glenn Greenwald
3. Miként élhetnénk erkölcsösebb életet? (...) Nos, legyünk őszinték, azért nem mindenkinek okoz gyötrelmet ez a kérdés. Minden lelkiismeretes állampolgárra jut jó sok csaló, hazug és a Wall Street farkasára hasonlító gazember, akik szerint az erkölcsi szabályok értelmetlenek, hiszen csak akadályt gördítenek céljaik elérésének útjába. Michael Schur
4. Az egész élet csupa szörnyûség; ölünk, hogy életben maradjunk, kiéljük buja vágyainkat, hogy sokasodjunk, leigázunk másokat, hogy hatalmunk legyen, gúnyolódunk, hogy kinevethessünk másokat, rabolunk, hogy meggazdagodjunk. Minél harsányabban hirdeti valaki önnön bûntelenségét, annál biztosabb, hogy az ellenkezője igaz.
5. Álmodozásra késztetni az embereket, ez nem csak a vallások vagy a mûvészek feladata kellene hogy legyen (...). Nem, minden kormányban lennie kellene egy minisztériumnak, mely azzal foglalkozik, hogy segít az állampolgároknak jobb világot álmodni, telis-tele irodákkal, amelyekben (...) álmodozók vigasztalnák a többi embert, és illúziókat adnának nekik.
6. A pontosan körülhatárolt lehetőségek, az előre megírt, kiolvasható sors, a könnyen belátható, áttetsző foglalatba zárt jövő (...), mindez megöli az álmokat: csak azt akarhatjuk, amire képesek vagyunk. Ez a mértéktartás teszi az embert dühöngő őrültté, ez kelti föl a legtébolyultabb, rövid távú becsvágyat. Jean-Paul Sartre
7. Hogyan lehet az ember boldog (...) e nyomorúságtól terhes világban? Minden falragaszon, minden utcasarkon a Halál leselkedik, vagy még annál is rosszabb - a zsarnokság, a durvaság, a kínvallatás; a civilizáció halála, a szabadság vége. Mi valamennyien (...) csak egy falevél alá bújunk, amely nyomban lehull. Virginia Woolf
8. Az emberek a vagyont és a hatalmat hajszolják, tudást és tulajdont szereznek, fiúkat és lányokat nemzenek, házakat és palotákat építenek. De akármit érnek is el, mégsem elégedettek. Akik szegénységben élnek, gazdagságról álmodnak. Akinek egymilliója van, kettőt akar. Akinek kettő van, tízet. Még a gazdagok és híresek is csak ritkán elégedettek. Õket is szakadatlanul kísértik a gondok és félelmek, míg a betegség, az öregkor és a halál el nem hozza nekik a keserû véget. Minden, amit az ember felhalmozott, eltûnik, akár a füst. Az élet értelmetlen rohanás a mókuskerékben. Yuval Noah Harari
9. Riasztó... egy hazugságokból font kötélbe kapaszkodni, miközben az igazság hegyét akarja megmászni az ember. De a legszörnyûbb, amikor egy ember, akinek mindene megvan, akinek élnek az emlékei, élnek az álmai, él a jövője, ezeket felrúgva inkább kísérteteket kerget.
10. Mennyire szeretnek az emberek szenvedni! (...) Dolgozhatnak, alkothatnak. Valóra válthatják az álmaikat. Ezzel szemben mit csinálnak? Rémálmokat találnak ki maguknak, aztán elkezdenek hinni bennük és félni tőlük. (...) És ami a legszomorúbb, hogy a rémálmok képesek valóra válni és halálra rémiszteni a létrehozójukat.