Minden könyvben volt egy szemernyi az igazságból, s minden emlék azt felelte, hogy az ember hasztalan ismeri meg az emberi kapcsolatok igazi természetét, nem lesz bölcsebb semmiféle ismerettől. S ezért nincs is jogunk föltétlen igazságot és hûséget követelni attól, akit egyszer barátunknak fogadunk, akkor sem, ha az események megmutatták, hogy ez a barát hûtlen volt.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hûséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hûtlen barátot, mint az önfeláldozót és hûségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól? S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden áldozatkészségét, s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel, amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell, hogy a másik hûtlen és aljas, van-e joga megsértődni, bosszút követelni? S ha megsértődik, ha bosszúért kiált, barát volt-e ő, a megcsalt és elhagyott? Márai Sándor
2. Egy barátot gyakran meg kell kímélnünk attól, amit valójában gondolunk. Amolyan hallgatólagos egyezség ez. Nem veszünk tudomást egymás hibáiról, és megőrizzük egymás titkait. A barátság nem az őszinteségről szól. Az igazság túl éles fegyver ahhoz, hogy olyasvalakivel szemben forgassuk, akiben megbízunk, és akit tisztelünk. A barátság az önismeretről szól. A barátunk szemében önmagunkat látjuk, mint egy tükörben. Segít megítélni, hol tartunk, hova jutottunk.
3. Az ember sohasem tûzi homlokára minden gondolatát, nem kiáltja világgá mindazt, ami megfordul a fejében, hiszen akkor egész életében járna a szája, és környezete elátkozná őt összeférhetetlensége miatt. Te is, én is csak az őszinte szóból érthetünk, úgy, hogy közben a lényeget sem hallgatjuk el egymás előtt, vagy nem hamisítjuk meg, akkor sem, ha úgy látszólag könnyebb lenne az egyezség...
4. Az igazság kutatása egyrészt nehéz, másrészt meg könnyû. Jele ennek, hogy bár senki sem ragadhatja azt meg méltóképpen, nem is tévesztheti el teljesen, hanem ki-ki tud valami helyeset mondani, ami a dolog természetének megfelel. Arisztotelész
5. Az őszinteség nem jelenti azt, hogy kegyetlennek kell lenned másokkal. Nem kell mindent elmondanod nekik, ami nem tetszik bennük, hangoztatva, hogy ezt "az ő érdekükben" teszed! Néha jobb, ha nem tudjuk, hogy lelkük mélyén mások mit tartanak rólunk. Mások önbecsülésének tisztelete megkívánja, hogy néha inkább ke­vesebb, mint több igazságot mondj nekik. Napoleon Hill
6. Szinte senki nem vélekedik úgy, hogy mindig a színtiszta igazság a legjobb válasz a "Drágám, hogy áll rajtam ez a ruha?" kérdésre, vagy a legújabb otthoni barkácsmunka esztétikájának firtatására. (...) Végül is az efféle társas udvariasságok hiányában a kapcsolataink meglehetősen gyorsan meggyengülnének és tönkremennének. A kegyes hazugság hasznos a társas kapcsolataink fenntartásában, és ez az egyik fő oka annak, hogy ilyen összetett viszony fûz bennünket az igazsághoz. Dan Ariely
7. Igaz, önzetlen, érdek nélküli barátság a világon nincs, nem is lehet az ember önző alaptermészetéből kifolyólag; ilyen barát, olyan barát, az mind csak olyan mesebeszéd. Jász Géza
8. Bizonyos dolgokat tudni éppoly szégyen, mint másokat nem tudni. Minden, ami az embert nem teszi bölcsebbé, erősebbé és boldogabbá, haszontalanság. Krisztina svéd királynő
9. Egy ember elkövethet hûtlenséget, aljasságot, igen, a legrosszabbat is, gyilkolhat, s belülről tiszta marad. A cselekedet még nem az igazság. Mindig csak következmény. Márai Sándor
10. Sem hazugsággal, sem másféleképpen senkinek sem szabad ártani. Eddig, és csak eddig erkölcsi kérdés a hazugság. És már ez is emberi mértéket meghaladó. Legjobb szándékaink ellenére is gyakran fog kihûlni a szívünk. De hát már a törekvés is sokat jelent. Popper Péter