Minden lény boldogságra vágyik, az ártó cselekedetek és azok következményei pedig butaságból és az érettség hiányából, nem pedig rosszakaratból származnak. Ez a felismerés eltünteti emberi kapcsolatainkból az erkölcsi nyomást és túlvisz minket a személyes szinten.

Kapcsolódó idézetek

1. Emberi lényként mindannyian boldogságra vágyunk és igyekszünk elkerülni a szenvedést. Saját, korlátozott tapasztalataim szerint minden értékes, pozitív lelkiállapot megteremtése és fenntartása igen komoly feladatot jelent. Tendzin Gjaco
2. Először az ember megérti, hogy szenvedései jórészét maga okozza szükségtelenül. Másodszor ennek az okait keresi saját életében. Keresni annyi, mint bízni önmagunkban, hogy képesek vagyunk véget vetni a szenvedésnek. Végül felébred a vágy, hogy utat találjunk a békéhez, mert minden, ami él, boldogságra vágyik. Mind szeretné megnyerni saját legtisztább lényét. Tendzin Gjaco
3. Minden cselekedet, amely vágyakozásból, ellenszenvből és nemtudásból ered, szenvedést okoz; minden vágyakozástól, ellenszenvtől és nemtudástól mentes cselekedet boldogságot okoz.
4. Az akaratlanul feltörő rossz gondolatok tökéletlen természetünkből fakadnak, s egyaránt bizonyítják az emberi sors nagyságát és veszélyeit. Honoré de Balzac
5. Minden rossz a hatalommal való visszaélésből származik... De mi, boldogtalanok semmit sem akarunk hatalmunkból elveszíteni, s nem vesszük észre, hogy éppen hatalmunk tesz boldogtalanná bennünket. Louis Antoine de Saint-Just
6. Az ember arra vágyik, hogy szeressék, annak hiányában arra, hogy csodálják, annak hiányában arra, hogy féljék, annak hiányában arra, hogy gyûlöljék és megvessék. Mindannyian valamilyen érzést akarunk kiváltani másokban. Az ürességtől a lélek megborzong, bármi áron kapcsolatot kíván teremteni.
7. A végletes jó és a végletes rossz érzések (...) szinte törvényszerûen hozzák felszínre a lélek legmélyéről a múlt elsüllyedt és elfelejtett hajóroncsait. Jót, rosszat egyaránt. Nem ritka, hogy a túl nagy jólétben, örömben mást se csinálunk, csak a múltban elkövetett bûneinken rágódunk. És arra is van példa, hogy a lét legsötétebb pillanataiban határtalan vidámság lep meg minket, visszaröhögjük magunkat a gyermeki ártatlanságba. Cserna-Szabó András
8. Nincsenek "jó" vagy "rossz" emberek; mindegyikünk ugyanannyira képes kedves és nagylelkû lenni, mint amennyire kárt okozni. A fejlődő emberiség kihívása, hogy az előbbit maximalizáljuk az utóbbi minimalizálása mellett. Mark Boyle
9. Természetes emberi dolog, hogy nem szerethetünk mindenkit egyformán. Vagyis nem érezhetjük mindenki iránt azt, amit a szeretett személyek iránt érzünk. De ez nem jelentheti azt - még ha ellenségünk, rosszakarónk is az illető -, hogy szerencsétlenséget, szenvedést, rosszat kívánunk neki, netán a halálát kívánnánk. Ez nagyon embertelen, erkölcstelen kívánság lenne.
10. A megbocsátás túllát az egyén felszíni motivációin, legyenek bármennyire végletesek, és a szíve mélyébe tekint, ahol pontosan ugyanazok a vágyak lakoznak, amelyek a mi szívünkben. Mindenki békére és biztonságra vágyik. Mindenki fontos akar lenni. És mindenki arra vágyik, hogy kiélhesse szeretetképességét. A megbocsátás ennek a vágynak a legmélyére tekint, és mivel ott önmaga tükörképét látja, felmenti a többi embert minden vád alól.