Mindenkiben megvan (...) a kettősség. A jó és a rossz. A múlt és a jövő. Szóval, ha szeretünk valakit, ezt is elfogadjuk.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha szeretsz valakit, mindent megosztasz vele... a jót, a rosszat, ami kínos, ami ijesztő. Mind része annak, ami vagy.
2. Ha szeretsz valakit, mindenestül elfogadod, az összes kötöttségével és kötelezettségével együtt. Elfogadod a történetét, a múltját és a jelenét. Elfogadsz mindent, vagy nem fogadsz el semmit. R. J. Ellory
3. Szeretem az embert. Szeretek benne mindent, ami szép, jó és nemes. Ezt egyformán megtalálja minden fajban, minden népben. De sajnos, az ellenkezőjét is. Karl May
4. Ha két ember egymásba szeret, nem csak a jó dolgokat osztják meg egymással. Hanem a fájdalmat, keserûséget, a szomorúságot és a gyászt is. Colleen Hoover
5. A világ, és minden, ami benne foglaltatik, ellentétekben nyilvánul meg: van nappal és éjszaka, szeretet és gyûlölet... (...) A gond csak az, hogy az ember ezt a kettősséget többnyire összeegyeztethetetlen ellentétek sorának éli meg. Például boldogságot kizárólag a szenvedés ellentétének tekinti. Ez részben igaz is, másrészt viszont a kettő elválaszthatatlanul összetartozik, mint egy érme két oldala.
6. Ha szeretünk valakit, azt az embert a hibáival együtt szeressük. Meg kell tudni bocsátani.
7. Az embereknek néha vannak sötét titkaik. (...) Mindenkinek megvan a sötét, meg a napfényes oldala.
8. Még ha valaki nem tökéletes, sem nem különösebben jó, akkor se vehetjük semmibe a szerelmet, amit érez. A szerelem mindig szerelem, és önmagában jó, még akkor is, ha az, aki szerelmes, tele van hibával.
9. Aki szeret, abban feltételezhetően bizonyos belső hiányérzet van. A szeretet árulja el az emberek gyengeségét. Anatole France
10. Az emberi szívben ott van a jó és a gonosz is. Sajnos nem létezhet az egyik a másik nélkül. Vannak jó emberek, és vannak rosszak.