Minthogy a társadalom kizárólag a Szociális Személyiségek erőfeszítései által mûködik, boldogul és él, ismernünk kell őket, mivel ők - nem pedig az Antiszociálisok - az értékes emberek. Ezek azok az emberek, akiknek jogokkal és szabadsággal kell rendelkezniük.

Kapcsolódó idézetek

1. A társadalom nem a szabad egyének értelmes szövetsége, amelyet mindenki átlátni és szabályozni képes, ez elavult nézet. A társadalom új, magasabb szintû jelenség, egészen más típusú értelem hordozója, mint az egyén, de hogy értelmes valami, az nyilvánvaló. Csányi Vilmos
2. Az emberi lények csak úgy élhetnek értékes és harmonikus életet, ha képesek - az emberi természet korlátain belül - megszabadulni attól, hogy folyton az anyagi természetû vágyaik kielégítésére törekedjenek. Az igazi cél a társadalom szellemi értékeinek gyarapítása. Albert Einstein
3. Az embert a jó vagy rossz cselekedetei minősítik, nem pedig a testi ereje. Aki segít a közösségének, az bebizonyítja értékét.
4. Az értékeket nem a munka, hanem az emberek nyújtják. Javier Bardem
5. A társadalom mûködése abszolút nem az olyan alapvető értékek megteremtéséről szól, mint a bizalom, a szeretet és az elégedettség. Nem. Hanem a kereslet és a kínálat szabályairól. Ha szükséged van valamire, és kellő ösztönzést tudsz adni másoknak, hogy ezt létrehozzák, akkor létre is hozzák. Így marad fenn az egyensúly. Meg Cabot
6. Az emberek nem rosszak, és az emberek nem jók. Az emberek: emberek. Élni akarnak, és úgy élnek, ahogy tudnak. Székely János
7. A helyesen szervezett társadalomban a legismertebb emberek azok lennének, akik a legmagasabb rendû, legnemesebb és társadalmilag leghasznosabb értékeket testesítik meg, következésképp az ilyen társadalomban egy híresség tiszteletének beismerése büszkeségre, és nem szégyenkezésre vagy restelkedő mosolyra adna okot. Alain De Botton
8. Individualista világban élünk. Ugyan az embernek mindent meg kell tennie adottságai kibontakoztatásaiért, de túlhangsúlyozzuk az egyén értékeit, szinte egyedül valónak tartjuk a lehetőségeit, s mintha felednénk az egymásért vállalandó felelősséget. Az individualista ember önző, öntörvényû. A közösségi ember szeret, normakövető. Örök belső vívódásunk, hogy miképpen tudjuk önmagunkat azokhoz az elvekhez, értékekhez, igazságokhoz igazítani, amelyek akkor is érvényesek, ha ezek ránk nézve következményeikben hátrányosak.
9. Az a társadalom mûködőképes, ahol szegényként is belül tudsz maradni, ahol nem vetnek ki, és ahol te sem érzed kivetettnek magad, ebből kifolyólag nem züllesz le másodpercek alatt. Ott a szegény ember nem méltóságát vesztett, nem nincstelen, nincs leköpve. Így aztán ő se köp le senkit. Bartis Attila
10. Az emberek világszerte fokozatosan egyre inkább alapvető értéknek tekintik az egyenlőséget és az egyén szabadságát. Csakhogy ez a két érték ellentmond egymásnak. Az egyenlőség csak úgy biztosítható, ha megnyirbáljuk azok szabadságát, akik többel rendelkeznek belőle. Annak garantálása, hogy minden egyén azt tehet, amit akar, elkerülhetetlenül sérti az egyenlőséget. Yuval Noah Harari