Nádszál az ember, semmi több, a természet leggyengébbike - de gondolkodó nádszál. Nem kell az egész világmindenségnek összefognia ellene, hogy összezúzza: egy kis pára, egyetlen csepp víz elegendő hozzá, hogy megölje. De gondolkodó nádszál. Még ha eltaposná is a mindenség, akkor is nemesebb lenne, mint a gyilkosa, mert ő tudja, hogy meghal; a mindenség azonban nem is sejti, hogy mennyivel erősebb nála.

Kapcsolódó idézetek

1. A hatalom olyan, akár a nádszál az ember kezében. A nádszál eltörik, de az okos madár idejében egy másikra ugrik át hintázni. Mika Waltari
2. A gondolat csupaszabb és védtelenebb, mint a megcélzott szarvas szeme. Önmagán kívül nincs semmi egyebe. Nincs semmi szép, se kő, se virág, se nap, csak az önmagát szülő gondolat. Csak ennyi van, hogy emberek vagyunk: kővel, nappal, halállal szembefordulunk. Csak tőmondatok vannak, csak néhány gondolat: Ember vagy. Egyedül. Élsz. Védd magad!
3. Könnyen mondja, állítja az ember, hogy inkább a halált választja, mint a kegyetlen életet, ám ha közel kerül a választáshoz, ráeszmél: a kegyetlen élet is jobb a halálnál, mert abban talán még akad egy halvány reménysugár, ami sorsa megváltoztatásával ámítja a lelkét.
4. Minden élő úgy jön a világra, hogy nem akarta. Az állat is, az ember is. De az ember abban különbözik az állattól, hogy gondolkodhat, és gondolatainak megfelelően cselekedhet. Megszüntetheti azt az állapotot, amelybe akarata ellenére kényszerült. Megszüntetheti az életét. Szilvási Lajos
5. A Föld nem az emberé, ő csak egy parányi része. Nem ő szőtte az élet szövetét, ő csak egy szál benne, hiszen mind ugyanazt a levegőt szívjuk. A buja zöld erdőből felszálló köd, a sziklás hegységről érkező frissítő fuvallat, a hûsítő eső után a levegő illata a növényeké, az emberé, az állatoké is. Az ember nem fogja fel, hogy amit a Föld ellen elkövet, azt végső soron önmaga ellen követi el. Márpedig ha a természetet tönkreteszi, az állatok elmenekülnek vagy elpusztulnak, és bár egyedül fogja uralni a világot, végül magára marad, és ő is el fog tûnni a Föld színéről.
6. Nem győzhet le az ember valamit, ami ezerszer erősebb és hatalmasabb nála. A tûzzel szemben az ember egy hangyánál is kevesebbet ér. Akárcsak a tengerrel szemben.
7. Az ember csak azt tartja létezőnek, amit ismer. De közben sokkal-sokkal több minden folyt a világon, mint amit egyetlen ember megismerhetett volna, a valóság olyan sokkal több volt az egyénnél, hogy szinte ijesztőnek tûnt belegondolni. (...) Az ember megérzi ezt a hatalmasságot, és úgy visszahúzódik önmagába, mint egy csiga szarvai, ösztönösen igyekezve megvédeni a saját elméjét. Kim Stanley Robinson
8. Idegen az ember a természetben, ha nincs fegyvere (...). A természet élőinek egytől egyig megvan a maguk fegyvere. Egyiknek gyors a röpte, éles a csőre, a másik ügyesen búvik, beleolvad a növényzetbe, kihasznál minden rejteket, a harmadiknak nagyszerû a szaglása, mind-mind felruháztatott tulajdonságokkal, amelyek segítik a támadásban, s megóvják az erősebbektől. Csak az ember gyámoltalan, ha hiányoznak maga alkotta eszközei: puskája, aminek sebesebb a golyója, mint a sas szárnya, csapdája, amire étket rak a rókának... Szilvási Lajos
9. Az ember csak azt érti meg, amire maga jön rá, amit készen kap, anélkül, hogy lélekben megdolgozna érte, az egyik fülén be, a másikon ki. Olyan ez, mint a növények öntözése: a növény nem élhet víz nélkül, de nem sokat ér a vízzel, amit a leveleire öntenek, az lepereg róla, csak azt a vizet képes igazán felhasználni, amit a gyökerein keresztül maga szív fel.
10. Az élet erősebb nálunk, a létező világ mit sem törődik az egyénnel. Ez borzasztó - mondom egyszer, máskor meg: ez gyönyörû. Mindenesetre: erő ez, pusztító és teremtő, és hiába is próbálnánk kivonni magunkat a hatása alól, nem lehet kiszállni. Szabó T. Anna