Nekem rejtvény vagy, amit nem tudok megfejteni, Nekem egy vers vagy, amit nem fogok elfelejteni, Nekem egy ajándék vagy, amit nem tudok kibontani, Nekem te vagy az egyetlen szó, amit nem tudok kimondani.

Kapcsolódó idézetek

1. Nekem te vagy az életem. Te vagy az egyetlen dolog az életemben, aminek az elvesztése fájdalmat okozna. Stephenie Meyer
2. A versek olyanok lehetnek, mint az emberek. Néhányat azonnal megfejtesz. Másokat meg nem - és soha nem is fogod. Benjamin Alire Sáenz
3. Az érzések, amiket irántad érzek, felemésztenek. Nem tudom, hogy ez szerelem-e, de valami hatalmas dolog, amit nem tudok csak úgy lerázni magamról.
4. - Van valami itt belül, amit nem vehetnek el. Nem nyúlhatnak hozzá. Ami csak a tiéd. - Miről beszélsz? - A reményről.
5. Az éjszaka kiismerhetetlen. Nem tudni, mit rejt a sötétség. Nem azért, mert nem lehet látni, azért, mert nem lehet kiismerni. Van valami odakint, ami megfejthetetlen számomra. Valami, ami hideg és riasztó, valami embertelen.
6. Ne faggass! Ne kérdezz! Így nem tudok. Minden szó, amit magamról elárulok, ajándék, neked. Szent titok, csiszolatlan gyémántok, melyekből kirakhatsz egy arcot, aki talán én vagyok.
7. Amit nekem adtál, azt én elfogadtam És hittem benned, pedig nem is tudtam Hogy hitem örökre megmarad Semmim sincs, csak te vagy. Ákos
8. Vannak dolgok, amiket meg tudsz fogalmazni, ott vannak benned készen, letakarva, kimondani mégsem tudod. Mintha attól tartanál, hogy ha kimondod, elveszíted őket. Hogy a szó elrontja, s csak a kis részét, csak a halvány mását képes láttatni annak, amit érzel, gondolsz. Bertók László
9. El se tudom képzelni nélküled az életemet. Magam előtt is rejtély, hogy jutottam el idáig, de nagyon sok minden, ami lejátszódik bennünk, örök rejtély marad számunkra. Jobb, ha az ember nem sokat gondolkodik ezeken a dolgokon, hanem egyszerûen tudomásul veszi őket. Hiábavaló itt minden gondolkodás. Senkinek se tudnám megmagyarázni, miért szerettem beléd.
10. A reménység elhagyott, Csak te vagy hû, csak te vagy társ, Szûnhetetlen gyötrelem, Tél a szívnek, tél az észnek, Kétségbeejtő szerelem, Csak te nem hagysz, s mint sötét por, Mint felhő a vész elől, Hasztalan fut szûm előled. Vörösmarty Mihály