Nem is olyan régen, néhány száz évvel ezelőtt a világ alapvetően más volt. Korábban nem létezett civilizáció. Még korábban nem léteztek emberek. Még régebben nem léteztek specializált sejtek sem. A történelmi gondolkodás segít meglátni azt, amit rövid életünk nézőpontja elfed: a természet nem kínál folytonosságot. A természetben előfordulnak felfordulások. A természetben lehetnek katasztrófák. És azt is megeshet, hogy a világ soha többé nem lesz ugyanaz.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha megnézed a ma létező nemzeteket, országokat, egyikük se létezett ötezer évvel ezelőtt, és egy se fog létezni ötezer év múlva. Az emberiség hosszú és viszontagságos történetében a nemzetek története aprócska fejezet. Yuval Noah Harari
2. Az emberiség gondolkodása úgy alakul, mint emberiség története; az emberiség története pedig nem egyéb, mint a természet megnyilvánulása, a természet erőinek, a természet törvényeinek minden szerves és szervetlen testre érvényes hatása szerint. És a természet nem ismer rohamos átalakulásokat, a természet átalakulása lassú, de folytonos, alig észre vehető egyes perceiben, de hatalmas egyes állomásaiban: mint amilyen a haladása az időnek, az észrevétlenül, de folyton tovahaladó óramutatónak.
3. Ha azt vesszük, hogy az emberi természet alakulása, mentális finomulása évszázadokban, évezredekben mérhető, az a pár évtized, ami a rendszerváltozás óta itthon és szomszédainknál, de még tágabb térségeket is beleértve, új utakat nyitott meg, a történelemben teljesen jelentéktelen. Bárhol és bármelyik pillanatban megbomolhat a látszólagos egyensúly, ami aztán megrengeti a világot. Bodor Ádám
4. A világ többet változott az elmúlt száz évben, mint bármely ezt megelőző évszázadban. Ez nem valamiféle új politikai vagy gazdasági tanok megjelenésére vezethető vissza, hanem arra az óriási mûszaki fejlődésre, amelyet az alaptudományok eredményei tettek lehetővé. Stephen Hawking
5. Kétségkívül olyan jelentős változások korában élünk, amihez foghatót még nem tapasztalt az emberiség. Az agyunk az elmúlt 2000 évben szintén fejlődött, ám a világ az elmúlt 200 évben ennél is gyorsabban alakult körülöttünk. Nem meglepő, hogy az embereket bizonytalansággal és aggodalommal töltik el a változások.
6. Az élet lényegében nem más, mint merő bizonytalanság. Bizonytalan a jövő. Anélkül, hogy bármi előjele volna, egyik napról a másikra előre nem látható fordulatot vehet az életünk, autóbalesetet szenvedhetünk, elveszíthetjük az állásunkat, a szerelmünket, a barátainkat... Összeomolhat a gazdaság, természeti csapás érheti országunkat, és hajléktalanná válhatunk. Mindig fennáll a lehetősége, hogy hirtelen meghal az ember, csak úgy, egy szempillantás alatt, minden előzmény nélkül, mintha a semmiből jönne. Nem az élete "végén", szó sincs egy élet szükségszerû lezárásáról vagy befejezéséről, bevégzéséről. Ez a bizonytalanság legfőbb, mindig jelenvaló forrása. Jannah Loontjens
7. Ha azt hisszük, hogy a gép lealacsonyítja az embert, azért hisszük, mert talán nincs elég távlatunk az olyan gyors átalakulások megítéléséhez, amilyeneken átmentünk. Mi a gép kétszáz éves története az ember kétezer éves történelméhez képest! Voltaképpen még be sem rendezkedtünk ebben a villamosított tájban, ebben az új házban, mely még föl sem épült egészen. Rohanvást változott meg körülöttünk minden: az emberi kapcsolatok, munkalehetőségek, a szokások. Sőt: lélektanunk is alapjában megrázkódott. A távozás, távollét, távolság, visszatérés fogalma, ha a szavak nem is változtak, nem födi többé a régi tartalmat. Hogy a mai világot megragadjuk, a tegnapi világ számára készült nyelvet használjuk. S úgy tûnik: a múlt élete jobban megfelel természetünknek, csak azért, mert jobban megfelel nyelvünknek. Antoine de Saint-Exupéry
8. Néhány százezer évvel ezelőtt csak állatok és növények voltak a világon, ember nem, s a rendszer tagadhatatlanul jól mûködött, még jobban, mint az emberrel együtt. De a nagy veszély abban rejlik, hogy fajunk kipusztítja magát, és még sok más élőlényt is magával ránt, és ez már erkölcstelen! Konrad Lorenz
9. Nem tudom, hány százezer éve élnek a földön emberek! De kétségtelen, hogy az az idő, amit vadan és civilizáció nélkül éltek, sokkal hosszabb, mint a civilizált életforma. A kultúra, civilizáció: még csak vékony réteg fölöttünk, halvány máz, egy erősebb rezdülésre lehull, előtörnek az ösztönök. Végeredményben az az ösztönélet az igazi, a természetes, a többi csak magunkra erőszakolt dolog. Bethlen Margit
10. Civilizációnk és hosszú távon persze egész fajunk a végéhez közeledik, és bár a többség nyilván úgy gondolja, hogy száz év múlva még él majd ember ezen a bolygón, és valamilyen formában három-ötszáz év is könnyen elképzelhető, legalábbis bizonyos régiókban, de ezer év? Tízezer? Nevetséges, miért is képzeljük? (...) És ez szabadságot ad nekünk. Vigaszt nyújt. Nincsenek környezeti problémák, nincs éghajlati válság, nem pusztul a Föld. Ami van, vagy volt, az csak egy emlősfaj, amely annyira elszaporodott, hogy végül összeomlást okozott az összes ökoszisztémában, amelytől az élete függött, ezáltal pedig kollektív öngyilkosságot követett el, és persze szomorú, hogy történetesen ehhez a bizonyos fajhoz tartozunk, de ez néhány millió év múlva, kozmikus vagy evolúciós szempontból teljesen lényegtelen lesz. Egyáltalán nem számít. Jens Liljestrand