Nyilvánvaló, hogy általában az egyensúlyra kell törekedni. Annyi felszerelésre van szükségünk, amennyi segít életben maradni és meglehetős kényelmet biztosít, de csak addig, amíg nem válik túl nagy teherré, ami már akadályoz bennünket. Meg kell tanulnunk, hogyan válogassuk össze a legmegfelelőbb felszerelést a feladathoz. Aminek nincs fontos szerepe, azt inkább hagyjuk otthon. Persze, ahogy egyre tapasztaltabbak leszünk, idővel megengedhetjük magunknak az olyan luxust is, mint harmonikát vinni az Amazonas őserdejébe.

Kapcsolódó idézetek

1. A "valóságos életben", ha azt akarjuk, hogy jól mûködjön, és ha békében akarunk élni, örökösen kompromisszumokat kell kötnünk a saját érzelmeikkel: EZT nem szabad túlreagálnom! AMAZT figyelembe kell vennem! ERRÕL nem vehetek tudomást! Érzelmeinket állandóan hozzáigazítjuk a környezetünkhöz, kíméljük, akiket szeretünk, belebújunk a mindennapok száz és száz apró szerepébe, kiegyensúlyozunk, kimérünk, mérlegelünk, hogy ne veszélyeztessük a nagyobb szerkezetet, amelynek magunk is része vagyunk. Daniel Glattauer
2. Amikor túl sok a jóból, később már nehéz észrevenni a jót. Gondoljunk arra, hogy egy szelet nagyon drága és különleges torta milyen élvezetet jelent, majd gondoljunk bele, milyen lehet egy második; bárhogy is szeretnénk, nem érezzük finomabbnak, mint az elsőt. Ugyanezt az elvet alkalmazhatjuk az élet minden területén. Ha az életünk végtelen üdülés, nehéz lesz megtalálni az örömöt egy nyaralásban. Az élvezet jó dolog, mert nincs mindig részünk benne. Törekednünk kell az egyensúly elérésére, mert ettől leszünk kiegyensúlyozottak.
3. Nagyon fontos a megfelelő egyensúlyt megteremteni - mind a külsőt, mind a belsőt. De mind a külső, mind a belső a kemény munka után igényli a pihenést és a szabadságot. Csernus Imre
4. Az igazán nagy egyensúly az, mikor meg tudunk állni megfigyelni a természetet. Ehhez nem kell pénz, csak az, hogy vegyük észre, ami körülöttünk van. Tóth Gabriella
5. Mindig váltani az élet ritmusát. Tudatosan és figyelmesen cserélni munkát, pihenést, koplalást és bőséget, józanságot és mámort, igen, még gondot és örömet is; tudatosan felállni az élet terített asztala mellől, mikor legjobban esik a bőség, tudatosan bekapcsolni gondokat és feladatokat, melyeknek nevelő erejük van. Nem elbízni magad semmiféle helyzetben. Márai Sándor
6. Jó lenne a környezetünk érdekében csökkenteni életvitelünk erőforrásigényét, visszafogni a birtoklásvágyunkat, megszabadulni a felesleges sallangoktól és megőrizni a kontrollt a kiadásaink felett - de úgy. hogy közben az életszínvonalunk ne csökkenjen. Egy konyhai párhuzam talán jobban segít megérteni, miről is van szó: nem cél. hogy kidobjuk a tûzhelyünket és nyílt tûzön főzzünk, mint a nomádok, de a gyakorlatilag senki által nem használt elektromos citrusprésről például nyugodtan lemondhatunk. Persze ki tudja, lehet, hogy ami az egyikünknél csak porfogó, azt a másikunk napi szinten használja... tehát rajta, tárja fel mindenki, hol vannak a saját "citrusprései"!
7. Meg kell próbálni élvezni az életet, a jó dolgokat az életben. Nem bûn megvenni (...) dolgokat addig, amíg tudod, hogy hol a határ, képes vagy egyensúlyt tartani. Cristiano Ronaldo
8. Az élet időt és erőfeszítést igényel. Vagyis ha megspóroljuk az időt és az erőfeszítést, az élet örömeit küszöböljük ki. Tapasztald meg időnként, mi van a kényelmen túl! Shunmyo Masuno
9. Először is hallgatni kell - kiiktatni a közönséget és megítélni tudni önmagunkat. Figyelmes testkultúra és figyelmes tudatos élet egyensúlya. Felhagyni a nagyravágyással és a kettős - a pénz alóli, és hívságaink, gyávaságaink alóli - felszabadulás munkájának szentelni magunkat. Fegyelemben élni. (...) Fel kell számolni minden előző állapotot, és erőinket először abba kell fektetni, hogy semmit ne felejtsünk el, majd hogy türelmesen tanuljunk. Ezen az áron az esélyünk egy a tízhez, hogy megmenekülünk a legrútabb, a legnyomasztóbb sorstól: a munkába járó ember sorsától. Albert Camus
10. Korlátlan urai ugyan nem vagyunk saját prizmánknak, de minél nagyobb darabot hódít meg önmagából az egyén, annál harmonikusabban élhet. Ha pontosan ismeri a benne munkáló erőket, vágyakat – s őszintén szembe tud nézni velük – , már kevésbé marad saját természetének rabja. Legalábbis megvan a reménye arra, hogy megszabadul saját tehetetlenségétől.