Ugrás a tartalomra
Pusztítás, erőszak, mészárlás, éhínség, csak a fájdalom kordában tartására szolgáló szavak. Kulcsszavak, melyekkel a fájdalmat páncélszekrénybe zárjuk. Háborút leíró látványos szavak.
Kapcsolódó idézetek
-
A háború teli van szenvedéssel, bánattal és kétségbeeséssel. Azt gondolnánk, ezek a gyötrő érzések részletes leírást igényelnek, de valójában minél nagyobb a szenvedés és minél erősebb a kétségbeesés, annál fölöslegesebbé válnak a szavak.
Aharon Appelfeld
-
Az emlékek fájdalmasak. A fájdalom erőt ad. A bosszúhoz.
-
Háború (...). Brutális és kegyetlen. Pokoli és gyerekes. (...) Szabadság, könyörületesség és szerelem - ezek azok, amelyekért megéri harcolni, amelyekért megéri ölni.
-
Nincs megnyert vagy elvesztett háború, csak "Háború" van! Pusztító, öldöklő, embertelen! A háborúk nem oldottak meg semmiféle problémát, de mindig elvetették a magját a következőnek. A háborúkat alig néhány ember robbantja ki, de ők nem harcolnak, és nem is halnak meg. Az egyszerû emberek ölik egymást halomra, ők hullanak idegen föld meszesgödrébe, s az ő otthonaik pusztulnak el. Õk az eszközök, és ők az áldozatok.
Fekete István
-
Erőszakra erőszak a válasz, a háború háborút szül, és a halál csak halált hoz. A veszélyes kör megtöréséhez nem elég gondolkodás és kétségek nélkül cselekedni.
-
Szavak. Megint csak szavak. Mindössze arra szolgálnak, hogy bonyolultabbá tegyék a dolgokat.
Paulo Coelho
-
A szavak igenis számítanak: fájdalmat okozhatnak, vagy naggyá tehetnek.
Brendon Burchard
-
Azt hittem, az erőszak a kiabálásban, az ütésekben, a háborúban, a vérben van. Most már tudom, hogy az erőszak a csöndben is van, hogy szabad szemmel néha láthatatlan. Erőszak az idő, ami befedi a sebeket, erőszak a napok kérlelhetetlen láncolata, a visszafordulás lehetetlensége. Erőszak, ami kicsúszik a kezünkből, ami hallgat, nem mutatkozik, erőszak az, amire nincs magyarázat, ami örökre átlátszatlan marad.
Delphine de Vigan
-
Mindannyian ismerjük a mondást, hogy szavakkal ölni lehetne. Igaz. A szavak fájnak. Mélyre hatolnak a szívünkbe, ahol a fájdalom kitölti a teret, és a szívünk még arról is megfeledkezik, miért dobog egyáltalán.
-
A szenvedés csökkentése érdekében meg kell különböztetni a fájdalmat magát attól a fájdalomtól, amit mi okozunk csupán azzal, hogy rá gondolunk. A félelem, a düh, a bûntudat, a magány és reménytelenség mind olyan érzelmi reakciók, amelyek képesek felerősíteni a szenvedést.
Buddha