Rájött, a düh annak árt a legtöbbet, aki szabadjára ereszti magában. Megértette, hogy nagy mértékben az embertől, és nem a sorstól függ, hogy keserûségben vagy boldogságban éli le az életét; hogy a békét a megváltoztathatatlanba való beletörődés révén lehet elérni; hogy a család és a barátok adják az élet értelmét, és hogy a létezés célja a másokkal való törődés.

Kapcsolódó idézetek

1. Először az ember megérti, hogy szenvedései jórészét maga okozza szükségtelenül. Másodszor ennek az okait keresi saját életében. Keresni annyi, mint bízni önmagunkban, hogy képesek vagyunk véget vetni a szenvedésnek. Végül felébred a vágy, hogy utat találjunk a békéhez, mert minden, ami él, boldogságra vágyik. Mind szeretné megnyerni saját legtisztább lényét. Tendzin Gjaco
2. A béke nem abban áll, hogy az ember megpróbál kikerülni dolgokat. Hanem abban, hogy úgy dönt, hogy úgy éli az életét, hogy közben az életben természetesen fellelhető káosz veszi körül, és a káosz közepette képes nyugalmat érezni a szíve mélyén.
3. Az ember úgy találja meg igazán az életét, ha elengedi azt, amiről azt gondolja, hogy az életének szólnia kellene, és hagyja, hogy az élet megmutassa neki, hogy mi is valójában. Ez nem könnyû feladat, de lehetséges.
4. Ez az élet igazi öröme: elhasználódni egy célért, amelynek nagyszerûségét mi magunk ismertük föl, és teljesen megőrlődni, mielőtt még a szemétdombra hajítanának bennünket: hogy természeti erő lehessünk, ne pedig szenvedésekből és fájdalmakból összerótt, önző, lázas, nyomorult kis ember, aki panaszkodik, mert a világ nem annak szenteli magát, hogy őt boldoggá tegye. George Bernard Shaw
5. Az ember az én föladásával lelhet rá a legmagasabb rendû, legtartósabb örömre az életben. Ami pedig a halált illeti, a halál adja az élet értelmét.
6. Rájött, hogy a világot nem lehet megjavítani. Lehet rajta javítani egyet-egyet, de egészen megjavulni nem akar. Nem is fontos. Fontos, hogy az embernek legyen saját, kis megjavított világa, saját kis szigete, ahol kedve szerint rendelkezhetik.
7. Azt hiszem, csak akkor lehet boldog az ember, ha már megismerte a szenvedést. Azt hiszem, akkor van rá esélyünk, hogy elnyerjük a boldogságot, ha ellen tudunk állni a boldogtalanságnak. Guillaume Musso
8. Eddigi életem legnagyobb felismerése az, hogy nekünk kell megszeretni önmagunkat, és nem mástól várni azt, hogy szeressenek és elfogadjanak. És ez csak úgy lehetséges, ha őszinték tudunk lenni, be merjük vallani a gyengeségünket magunknak. A haragunkat, a gyûlöletünket. Ettől függ az egészségünk, a boldogságunk, az életünk.
9. Az embernek szembe kell néznie saját magával, hogy mi az, amit meg tud csinálni, és mi az, amit már nem, miért legyen megelégedve azzal, amit megcsinált, és miért ne keseregjen azon, hogy a másiknak milyen jó. Csányi Vilmos
10. Megtanultam (...) harcolni a betegséggel, rávezetett, hogy nem katasztrófa, hanem egy lehetőség a sorstól a belső fejlődésre. Az életet felfoghatjuk rémesnek is meg gyönyörûnek is. A látásmódunkon múlik, hogy melyiket választjuk.