Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

S aggódva nézi mind, ki szeretni szeretné, vagy, látva, mily nyugodt, s csodálva, van aki gyötörni kezdi, hogy jaja szavát vehetné s kegyetlen ösztönét próbálja rajta ki.

Charles Baudelaire
🔮 Jövőkép 🏆 Siker
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Ha valami, vagy valaki mindenkinek tetszik, az legalábbis gyanús. Fodor János
  2. Valami bámulatba ejtő, váratlan tettet szeretett volna véghezvinni - valami jót, hogy mindenki gyengédebb legyen hozzá, vagy rosszat, hogy mindenki rettegjen tőle. De sem jót, sem rosszat nem tudott kigondolni. Makszim Gorkij
  3. Mindenki boldogabb, ha nem csak felnézhet, de le is nézhet valakire, főleg ha mindkettőtől viszolyog. Christopher Moore
  4. Minden szerelemmel és szeretettel együtt jár bizonyos fokú féltékenység. Aki szeret, az félt is.
  5. Iszonyodott attól, hogy egy emberhez - aki csak olyan, mint ő, szóval gyarló, boldogságra vágyó s végül minden körülmények között nyomorultul elpusztuló - durva legyen, kíméletlen s tapintatlan, hogy megalázza őt önmaga előtt, hogy csak egy célzással, csak egy gondolattal is megbántsa és sokszor - legalább ezt képzelte - inkább meghalt volna, semhogy azt a hitet keltse, hogy valaki fölösleges ezen a világon s az illető, amíg elkotródik mellőle, pirulva mondogassa, "úgy látszik, terhére voltam". Kosztolányi Dezső
  6. Jó annak, aki attól félhet, hogy az emberek igazságtalanok, jaj annak, akinek már attól is félnie kell, hogy igazságosak. Osvát Ernő
  7. Van, aki mindent megkaphat, ha elég erősen akarja, és minden áldozatot képes meghozni érte. És a szerencse is van olyan kegyes hangulatában, hogy rámosolyog. Ashley Carrigan
  8. Az ember sok mindent hajlandó csinálni, hogy szeressék, de mindent hajlandó megtenni, hogy irigyeljék. Mark Twain
  9. Jaj, a Szerelem szemre oly szelíd, S goromba zsarnok, hogyha közelít. William Shakespeare
  10. Vannak szerető emberek. Előbb-utóbb felmerül bennük az igény, hogy akit szeretnek, teljességükben, torzítatlanul lássák. De nem olyan könnyû megmutatkozni. Saját félelmeink észrevétlenül is elvárásokká merevednek bennünk, s nehezünkre esik a másik természetessége. Bár mesék, mondák, vallomások szólnak arról, mennyire epekedünk, hogy megismerhessünk valakit, de ha erre alkalmunk nyílik, legtöbbször meggondolatlan hirtelenséggel ítéljük meg a másik személy jellemvonásait. Végül mindannyian rejtőzködni kezdünk, és szorongatónak érezzük a mindennapi életünket. Jónás Tamás
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat