Sokszor halljuk, hogy az életünk véletlenek sorozata, amelyek folyamán eljutunk valahonnan valahová. Csakhogy szerintem ezek a dolgok okkal történnek. Nem hiszek az eleve elrendelésben, pusztán abban, hogy ott és akkor az történik, aminek történnie kell.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem hiszek a véletlenekben. Azért vagyunk ott, ahol vagyunk az életünk bizonyos időszakaiban, mert a dolgoknak úgy kell megtörténniük - nincs más oka.
2. Nem hiszek abban, hogy az életben minden úgy történik, ahogy azt az ember előre megtervezi. Sok múlik a véletlenen és a szerencsén.
3. Az élet nem véletlenszerû események láncolata. Nincsenek véletlenek. Az emberek nem csak molekulák, amelyek összevissza ütköznek minden ok nélkül. Okkal ütköznek egymásnak az életben. Úgy kell, hogy legyen, hogy életünk során adott emberekkel kapcsolódjon össze az életünk, olyanokkal, akik majd megváltoztatják életünk folyását és tartalmát. Pontosan azok vagyunk, akiknek lenni rendeltettünk.
4. Hiszek abban, hogy az életnek van egy elrendezettsége, megvan mindennek az oka, a miértje, és ezt nekünk illik tiszteletben tartani. Én legalábbis törekszem rá. Borovics Tamás
5. Semmi sem történik ok nélkül. Amit véletlennek hiszünk, azzal is ugyanúgy célja van a Teremtőnek, mint azzal, aminek érezni véljük a sorsszerûségét.
6. Nem hiszek a véletlen találkozásokban. Tudom, hogy életünkben minden pillanatnak bûvös oka van. Emberi sorsok kuszálódnak össze úgy, hogy egyszer csak az idő egyetlen mágikus percében véletlenszerûen egymásba akadjanak.
7. Úgy gondolom, létezik valaki, aki irányítja a sorsunkat, de nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mi is az. Hiszek a sorsban, szerintem semmi nem történik véletlenül.
8. Nem hiszek a véletlenekben. Az események mögött - bárhogy fordulnak is - mindig van egy terv.
9. Hiszek a sorsszerûségben és abban, hogy semmi sincs véletlenül. Mindennek oka van. Nem véletlenül találnak meg azok a munkák, amik, és azok az emberek, akik, és az sem feltétlenül baj, ha mindennek az okát én nem tudom. Erdélyi Tímea
10. Minden, ami velünk történik, előre el van döntve, s mi csak végigjárjuk azt az utat, ami elrendeltetett számunkra. Ez az elrendeltetés vezeti a lépteinket. Csak az a kérdés, hogy amikor döntenünk kell, tényleg úgy döntünk-e, ahogy az meg van írva, mert ha nem, akkor nem igaz az az állítás, miszerint a sorsunk eleve meghatározott.