Ugrás a tartalomra
Szabadság... na, de ez nem gyerekjáték! Ez a fölnőttek kedvenc játéka! Ha ezt el akarják venni tőlük, mindig nagy baj támad a világban. Ezt nagyon kevesen értik. Nekem is ez a kedvenc játékom.
Kapcsolódó idézetek
-
A gyerekekkel pontosan ugyanaz a helyzet, mint a felnőttekkel, némelyikük szeretetre méltó, a legtöbbjük kiállhatatlan. Jó lenne tehát, ha válogathatna az ember, de a sajátjait nem választhatja meg, azt kell elfogadni, akit az Úr és a feleséged adott. Na igen... én pedig nem vagyok híve a szerencsejátékoknak, tudhatod. Főként, ha ilyen nagy a tét.
-
Felnőni azt jelenti, hogy az ember egyre ügyesebben tud eligazodni az élet játékszabályaiban. Mert ezt is észre kell venni annak, aki fel akar nőni: az élet mindenekfölött játék. Rettentően komoly játék, nem vitás, de attól még nem kevésbé játék. Ezt a játékot úgy kell játszanunk, hogy minden izmunkat megfeszítjük a győzelemért, de mint minden játékban, itt sem csak ezért, hanem magáért a játékért is hajtunk. Sőt igazán a játék öröme számít.
-
Sokkal jobb gyereknek lenni, mint felnőttnek. Abban a pillanatban, ha belemész a játékba, és ugyanúgy elhiszel mindent, megnyílik előtted a világ. Csak kár, hogy olyan gyorsan vége lesz.
Cserhalmi György
-
Amikor visszamegyünk a gyerekkori házba és megtaláljuk régi, eldugott tárgyainkat, felordítunk. Istenem, de jó volt a gyerekkor! Aztán sóhajtunk, de kár, hogy felnőttünk. Gyerekkoromban felnőtt akartam lenni, hogy szabad lehessek, és senki ne dirigálhasson nekem. Felnőttként megtudtam, nincs szabadság, csak viszonylagosságok vannak, és a sors tudja csak a jövőt.
-
Felnőtt, de rá kellet jönnie, a felnőttség korántsem olyan, mint amilyennek gyermekfejjel elképzelte. Akkoriban úgy gondolta, eljön majd a nap, amikor dönt, s félreteszi játékait. De egyáltalán nem így történt - csupán az érdeklődés hunyt ki benne irántuk. A játék mind kevesebbet és kevesebbet jelentett, a gyermekkor édes emlékeire az évek pora rárakódott, s azok lassanként feledésbe merültek.
Stephen King
-
A játékok nem esetleges találmányok. Megvilágítják a felnövekvés gondjait és örömeit, megkönnyítik a csecsemőkortól a felnőttkorig való utánzást. Megtanítják a gyermeket arra, amiről soha nem is gondolta, hogy meg kell tanulnia, és soha nem is fog emlékezni rá, hogy valaha tanulta. Ellátja őt a legkülönbözőbb tapasztalatokkal, amelyre semmilyen más módon nem tehetne szert.
-
A játék azoknak a bátraknak adatik meg, akik már eleget tudnak és még nem, akik már elég erősek és még nem, akik már elég bölcsek és még nem. Játszani annyi, mint felfüggeszteni az élet mindenhatóságát felettünk.
Zalán Tibor
-
Gyerekként az ember a játékboltban mindig a nagy Legót akarja, de a szülei mondják neki, hogy az nagyon drága, válasszon valami kisebbet. Nos, én felnőttként bementem a boltba, és megvettem a nagy Legókat.
Kocsis Tibor
-
A gyerekek nem formálatlan agyagtömbök, amelyekkel a szobrász azt tesz, amit akar: nem is arctalan bábuk, amelyekre olyan szerepet oszthat, ami neki tetszik. Adj tíz gyereknek egy játékosládát, és nézd őket: tízen tíz különféle játékot fognak választani, nem számít a nemük, a vallásuk, a szüleik elvárásai. A gyerekek (mint minden más ember) tudják, mit akarnak. A veszély abban rejlik, ha ezt túl sokáig megtagadják tőlük.
Seanan McGuire
-
Azt hiszem, az emberek addig érnek valamit, amíg gyerekek képesek maradni. És mi a gyerek? Kicsi ember, aki még élvezetét leli a játékban. Én már csak unatkozni tudok játék közben is. Kiveszett belőlem a gyermek egészen. Elpárolgott a képzelgés adománya, amely talán egyedül képes tetszetőssé festeni a dolgokat, az eseményeket. Nincs erőm hozzá, hogy legalább a képzeletem szülte erényekkel ruházzak fel embereket, vagy legalább csak a magam cselekedeteibe magyarázzak bele némi magasabbrendû szépséget...
Szilvási Lajos