Ugrás a tartalomra
Szeretem a sebességet mindennel: autóval, havon, vízen. A lassúság számomra az unalom szinonimája, a gyorsaság meg az izgalomé és szórakozásé. Persze tudom jól, hogy a közúton tisztelni kell a sebességkorlátozást, a száguldozásnak a versenypályán a helye.
Kapcsolódó idézetek
-
Szeretem a szabályokat. A szabály jó dolog. Megmondja, hová menjek, mit mondjak, és hogyan ne zaklassam fel az embereket. A szabály egyértelmû, vigaszt nyújt, és az életet könnyebbé és boldogabbá teszi.
-
Ha futsz, bárki lehetsz. Érzed a tested, kitöltöd a tested, kikapcsolod a gondolataidat és az érzelmeidet. Ha versenyzel, átveszi az irányítást a tested, és te hagyod, mert győzni akarsz. A sebesség megtöri az akaratod, semmissé teszi az ellenállásod, és átlök a célszalagon.
David Levithan
-
Legyen szó a leglassabb srácról a tesi órán vagy a világ leggyorsabb emberéről, mindannyian futunk. Az élet lényege a futás. Futunk valami elől, futunk valamihez vagy valakihez. És nem számít, milyen gyors vagy, van, amit nem tudsz lehagyni. Vannak dolgok, amik valahogy mindig utolérnek.
-
Rohanj, autóm, rohanj velem,
rohanj, dübörgő életem.
Ne bánd, ha jő a forduló,
hidd el: rohanva halni jó!
Wass Albert
-
Ha jól szórakozom, azt szeretem. Azt nem szeretem, ha ki van adva, hogy itt az ideje a szórakozásnak.
Alex Honnold
-
Én azért is szeretem a hegymászást és a sziklamászást, mert nincsenek értelmetlen szabályok. Nincs felesleges stoptábla, ahol egyébként kilométerekre be lehet látni az utat. Ott az életed múlik minden egyes szabályon. Viszont az expedíciónál mérlegelni kell, hogy ha minden szabályt betartok, nem fogok feljutni. Vállalni kell a kockázatot. Mindig megszegünk valamilyen szabályt, hogy a csúcsra jussunk.
Sterczer Hilda
-
Szeretem az eleven szerelmet, a felforgató humort, a lehetetlent és az illúziót. Szeretem a fiatal, szabad emberek nevetését. Gyûlölöm a lemondást, a türelmet, a hivatásos hősiességet és minden kötelező szépérzést. Félek, hogy megismerem a korlátaimat.
-
- Egyszer rátenni az életet egy bizonyos sínre, utána már csak a sebesség fontos, az irány adva van. (...)
- A sebességet... azt mi határozza meg?
- Azt? A hit. A meggyőződés. Százfajta szót találhatsz rá. Az akarat.
- Vagy a kényszer.
- Ezt hogy érted? (...)
- Hogy a hasonlatodnál maradjak: a sín. Rohantál mindeddig ezen a sínen. A sín nemcsak pálya. Korlát is. Csak arra mehetsz, amerre jelöli az utadat. Csak azt teheted, hogy rajta rohansz. Rohansz, rohansz, teszed, amit ez a két korlát parancsol. Amit pedig teszel, azt mások bûnnek is ítélhetik. Eltaposol mindent, ami a sínen eléd kerül. Ez a kényszered, nem cselekedhetsz másképpen. Szerencsétlen embereken robogsz át. Halottakon netán. Aztán egy idő után már nem marad más lehetőséged, csak az, hogy tovább, tovább, tovább, mert akiket legázoltál, azokért bosszút is állhatnak...
Szilvási Lajos
-
Nagyon szeretek utazni, és nagyon szeretek hazaérni. Soha színesebb látvány, mint bárhonnan is visszatérve meglátni a gyorsforgalmi bevezető út egyhangú szürkeségét, ami mégis mindennél színesebb nekem. Fénnyel és melegséggel árasztja el a szívem, biztonság árad szét bennem. Hazajöttem.
-
Az emberek, barátom, szeretik, ha néha egy kis veszély fûszerezi az életüket. Van, aki passzívan élvezi... bikaviadalon például. Van, aki olvasni szeret róla. Mások a moziban keresik. De egyvalami kétségtelen: az állandó biztonságérzet gyûlöletes a legtöbb ember szemében.
Agatha Christie