Tévhit, hogy a súlyos testi betegségeket mindig le tudjuk győzni, sőt ez az elképzelés veszélyeket is hordoz magában, hiszen teret ad annak, hogy a küzdelmet elveszítő beteget hibáztassuk.

Kapcsolódó idézetek

1. A betegség alattomos dolog, lehet valaki bármilyen erős, legyőzheti, meghódíthatja a fél világot is akár, a betegség mégis könnyen legyûrheti.
2. Néha a betegségek okozta veszteségeket az előnyök ellensúlyozzák. Még a rokkantságról is nehéz lemondani, ha sok előnnyel jár. De ez a mechanizmus is tudattalanul játszódik le.
3. Egy ellenség mindig a gyenge oldalunkról árulkodik. Ami jelentheti azt, hogy félünk a fizikai fájdalomtól, de a győzelem idő előtti érzését is jelentheti, vagy azt a vágyat, hogy felhagyjunk a harccal, mert úgy találjuk, nem éri meg. Paulo Coelho
4. Mi a győzelem és mi a vereség? Ugyanolyan nehéz újra megpróbálni, mint elengedni: elengedni a szenvedést, a fájdalmat, a félelmet. Ahelyett, hogy azt mondanánk, csatázunk, harcolunk, győzünk vagy veszítünk, miért nem mondjuk el az igazat? Betegek leszünk, kapunk gyógyszert, valaki él, valaki nem.
5. Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni. De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell! Kimi Raikkönen
6. A betegség a testi elem túlságos hangsúlyozását jelenti, az embert mintegy testére utalja és korlátozza, és az emberi méltóságot ezáltal csökkenti, sőt, végső soron megsemmisíti, mivel az embert puszta testté alacsonyítja. Thomas Mann
7. Mindegy, akármilyen erősnek látszunk is, mindig van valamilyen rejtett gyengeségünk, és lehet, hogy végül ez lesz a vesztünk. Minden erővel együtt jár egy gyengeség, és fordítva. Dan Millman
8. Minden harcot meg lehet vívni, de van, amelyiket nem lehet megnyerni. Ám inkább veszítsünk, mint hogy előre feladjuk.
9. A testünk még akkor is harcban áll, amikor álmodunk, minden oldalról ostromolják: az idő, az elkopás, a kívülről és belülről támadó betegségek, vírusok és baktériumok, amelyek végül fölébe kerekednek. Végül mindig. Jannah Loontjens
10. Létfontosságú megtalálnunk, mi az, ami könnyít a mentálhigiénés problémánkon, ugyanakkor rendkívül fontos szembenéznünk a ténnyel, hogy ettől még a problémánk továbbra is létezni fog. Ne gondoljuk, hogy valami egyszeriben elsöpri a tüneteinket, vagy beteszi őket egy fiókba, amelyet bezárunk, aztán odébbállunk.