Van tartásom, még ha néha meg is ingok, még ha olykor meg is remeg a lábam. Van mire büszkének lennem. Van múltam, amit nem akarok megtagadni, hanem elfogadom olyannak, amilyen volt, mert abból lettem az, aki vagyok! És van mit továbbadnom.

Kapcsolódó idézetek

1. Igyekszem elfogadni azt, amim van, és emlékeztetni magam arra, hogy ettől nem vagyok kevésbé méltó a szerelemre, a vonzalomra vagy az intimitásra. Amim van, az az enyém. És mindenkinek van valamije.
2. Minden porcikámban érzem, egészen megváltoztam, másképp látok, másképp lélegzem, mint azelőtt. Még álmomban is élek, a bokám és a csuklóm is másképp mozog, fogni tudok a kezemmel, és örömmel várom a holnapot, mert tudom, hogy mit akarok, az életemnek célja van megint. Bánom is én, hogy mit mondasz erre, mit gondolsz rólam! Az a fő, hogy szárnyam nőtt, és repülni tudok. Hogyne vetném bele magam ebbe a boldogságba minden meggondolás nélkül! Nem vagyok óvatos, nem félek, nem törődöm semmivel, még azzal sem, hogy te csak játszol velem és kicsúfolsz. Erich Maria Remarque
3. Szeretem a múltam, szeretem a jelenem. Nem szégyenkezem azért, amim volt, és nem vagyok szomorú, mert nem az enyém többé. Sidonie-Gabrielle Colette
4. Volt, hogy elengedték a kezem, és hogy magányos voltam, És a szívem összetörték, de fel kellett fogjam, Ilyen az élet, nem választhatok újat. És ha újra kezdhetném, én nem feledem a múltat, Hogy felálltam a földről, és eljutottam idáig, Felépítettem valamit, amit építek mindmáig.
5. Ami volt, elmúlt, mégis soha nem feledtem, Csak a pillanatért élek, a tetteim nem félem. Ha pedig mennem kell, már tudom, hogy megtettem és éltem, Szerettem és gyûlöltem, győztem és hibáztam, Megtaláltam önmagamat minden egyes hibámban.
6. Azt gondolom, az én felelősségem, hogy kiálljak magamért, mert büszke akarok lenni arra, aki vagyok. Nem hagyom, hogy mások miatt rosszul érezzem magam.
7. Néha előkerülnek régi képek, és velük együtt előrobban sok évnyi emlék, döntés, választás, ami a mosthoz vezetett. Néha visszamennék egy-egy pillanatba, néha kimerevíteném azokat az érzéseket. Néha nehézzé válik a bizonyosság, hogy így rohan az idő. Néha meg könnyûvé a gondolat, hogy mi mindent láttam, kaptam, adtam, és milyen jó mégis a mostban létezni.
8. Mert mindig kiálltam, küzdöttem bátran, Próbáltak megtörni, de mindig felálltam. Míg mások féltek, én nem hátráltam, Amiben hittem, azt büszkén csináltam.
9. Igaz leszek, mert vannak, akik bíznak bennem; Tiszta leszek, mert vannak, akik törődnek velem; Erős leszek, mert olyan sok a szenvedés; Merész leszek, mert annak kell lennem; Barátja leszek mindenkinek - ellenségnek, társtalannak; Ajándékozom, s elfeledem az ajándékot; Alázatos leszek, mert ismerem a gyengéimet; Felnézek... és nevetek... és szeretek... és magasba emelek.
10. Erősnek látszom, de van pár félelmem, Félek attól, mi lesz, mikor végem lesz. Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember, Mert bent izzik a szabadság a véremben. Azahriah