Volt már olyan, hogy mosolyogva keltél, de az ágyba sírva mentél? Hogy szeretted az életet, majd azt kívántad, bárcsak halott lennél?

Kapcsolódó idézetek

1. Néha kimászol az ágyból reggel és arra gondolsz, hogy nem fogom túlélni a napot. De legbelül nevetsz és eszedbe jut, hányszor éreztél már így. Charles Bukowski
2. Álmodsz. Mély álomba zuhansz és valaki besétál, valaki, aki meghalt, valaki, akit szerettél, egy apa, egy anya, egy barát, és boldog vagy, hogy életben látod őt, boldog vagy, hogy beszélhetsz vele, hogy elmondhasd, amit sosem volt esélyed elmondani neki. De mikor felébredsz, és a személy, akit szerettél, még mindig halott, újra meg kell gyászolnod őt.
3. A szerelemben éled át, hogy a boldogság fáj. Egész lényed sajog. Ujjongsz, hogy milyen édes és örömteli élni, de bármikor kedved lenne sírni és meghalni is. Müller Péter
4. Szerettem én valaha őt? Vagy csak imádom a fájdalmat, a rendkívüli fájdalmat, és azt, hogy olyasvalakire vágyom, aki elérhetetlen?
5. Szerettél-e már végérvényesen és helyrehozhatatlanul romlottan?
6. Azt akarod, hogy még szeretni tudjak? Add vissza hát a szerelem éveit, add vissza, ha bírod, szürkület idején a hajnalt. Kétszer köszönt be a halál: először akkor, amikor már nem szeretünk és nem szerettetünk. Ez a halál a legkegyetlenebb, semmi az, ha az élet vész el. Voltaire
7. Lehet egyszerre szeretni és gyûlölni valakit. Lehet annyira sajnálni, hogy a gyomrod összeszorul tőle, és annyira neheztelni is rá, hogy meg tudnád ütni. Lehet valaki egyszerre a legjobb és a legrosszabb is, ami valaha történt az életedben.
8. De könnyû kívánni a halált, ha nincsen semmi bajunk! De könnyû beleszeretni a halálba annyira, amennyire én voltam szerelmes belé világéletemben, holott láttam, hogyan roppannak össze leghûségesebb imádói, mikor eljön a vég, hogyan sikoltozzák, hadd éljek még, mintha semmi értelme sem lenne a fekete fátylaknak, a liliomoknak, a gyertyaillatnak, és a sírgödör grandiózus ígéretének. Tudtam ezt. De azért mindig azt kívántam, hogy bár haltam volna meg. Így bírtam ki az életet. Anne Rice
9. Születésedkor te sírtál, míg mindenki más örvendezett. Úgy éld az életed, hogy amikor meghalsz, mindenki más sírjon, s csak te nevess!
10. Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált? Kosztolányi Dezső