Téma
Vadvilág idézetek
-
Téged tényleg egyáltalán semmi sem érdekel, azon kívül, amit a szemeddel látsz és a kezeddel megtapogatsz? Csak nem azt hiszed, hogy a világ annyi, amennyit te látsz belőle? Amennyit hallasz? A vakond, mondjuk, nem lát. Születésétől fogva vak. De azért ez nem jelenti azt, hogy mindaz, amit a vakond nem lát, az a valóságban nem létezik. Pont ilyen vagy te is. Dmitry Glukhovsky
-
Ma az is lehetséges, hogy a közjavak, mint a biológiai sokféleség, a vízkészletek, a termőtalaj, az óceánok halállománya, és így tovább, kizsákmányolásával tegyen szert haszonra valaki. Ezek pedig valójában mindnyájunkéi, használatuk csak közös beleegyezésünkkel és a közjó javára történhetne. Charles Eisenstein
-
A nemzeti parkok (...) úgy mûködnek, mint egy nagy vendégség. Az állatok a vendéglátók, az ember bevonul, eltölt pár órát, az ösvényeken marad. Ha összefutsz véletlenül egy állattal, az van az arcára írva: köszi, hogy beugrottatok. Sötétedés előtt lehet húzni vissza a szállodába, ottalvós buli kizárt. Berta Ádám
-
Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörû, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. (...) A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. (...) És azt gondolta: "Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem." A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. (...) Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni a létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. (...) Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. (...) A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. "Miért jöttél?" - kérdezte a halált. "Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" - felelte a halál. "Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele." Paulo Coelho
-
A szép nők olyanok, mint a szarvasbogár - (...) vagy mint a kihalófélben levő fekete párduc. Vagy az a tengeri őskövület, amiből Madagaszkárnál találtak véletlenül párat, a bojtosúszójú hal. Az nem úgy megy, hogy csak kilépsz az utcára és máris szembejön veled egy szarvasbogár, nem? Be kell menned érte a sûrûbe, hogy valami farönk alatt találj egyet. Murakami Rjú
-
A mai vadászó-gyûjtögető közösségek megfigyelése révén megismerhetünk néhány lehetőséget, amelyek az ősi vadászó-gyûjtögetőknek is rendelkezésére álltak, ezeknek a lehetőségeknek a tárháza azonban akkoriban jóval nagyobb volt... és a legnagyobb részét ma már sajnos nem látjuk. A Homo Sapiens "természetes életmódjáról" szóló heves viták szem elől tévesztik a lényeget. A kognitív forradalom óta a Sapiensnek nem csupán egyetlen természetes életmódja van. Kulturális választások vannak, zavarba ejtően nagy számú választási lehetőséggel. Yuval Noah Harari
-
Sokan gondolják azt, hogy az ember az élőlények osztályozása során nem is kerülhet az állatokkal egy osztályba, mert az egész élővilágtól elkülönül. A modern tudomány ezt a nézetet semmivel sem tudja alátámasztani. Az élővilág egységes, és az ember is az állatok birodalmának tagja, az emberszabású majmok pedig a legközelebbi rokonaink. Csányi Vilmos
-
A békák kihalnak, csendben elpusztítják őket, és a világ nem törődik velük, a világ fajainak harmada súlyosan veszélyeztetett, de őrá senki sem gondol, a békára, amely végigvándorol a világ mocsarain, mindig a víz mellett maradva, nyálkásan, visszahúzódva, nem elég gusztustalan ahhoz, hogy csúnya legyen, és nem elég furcsa ahhoz hogy vicces legyen, csak különös, ahogy brekeg, ugrál, és menekül az ember elől. Maja Lunde