Adam J. Jackson

Az emberek nem hiszik, hogy ők nagy összegû pénz birtoklására érdemesek. Mások azt hiszik, hogy helytelen vagy erkölcstelen gazdagnak lenni: hogyan lehetnék én gazdag, ha mások szegények? A gond ezzel az érveléssel természetesen az, hogy nem segíthet másokon, ha semmije sincs, amivel segíteni tudna. Az ember úgy segíthet másokon, ha ad nekik, példát mutat és lelkesíti őket, hogy teljesítsék feladataikat, használják ki a bennük rejlő képességeket.

Ami az élet minden területén a leglényegesebb, az a tudatalatti meggyőződés. És ez minden másnál fontosabb a gazdagsággal és a pénzügyekkel kapcsolatban. Gyakorlatilag, az ember pontosan annyi pénzt keres, amilyen a meggyőződése arról, hogy ő mennyit ér.

A világ összes pénze sem ér semmit, ha fogalmunk sincs, hogyan bánjunk a pénzzel.

Van egy nagyon fontos jellemvonás, amely közös, és minden olyan személyben megtalálni, aki meggazdagodott - a személyes felelősségtudat. Valamennyien vállalják a felelősséget a döntéseikért és a tetteikért. Õk nem hibáztatják problémáikért a gazdaságot vagy az államot, az időjárást, nem hivatkoznak arra, hogy nehéz gyerekkoruk volt. A gazdag emberek nem várják tátott szájjal a sült galambot, nem várnak arra, amikor a körülmények kedvezőbbre fordulnak, ők nekikezdenek, és megteremtik. Õk nem mentségeket keresnek, hanem megoldásokat. Õk sikerre vannak ítélve.

Ahhoz, hogy megkapja a helyes válaszokat, először fel kell tennie a helyes kérdéseket.

A pénzügyi problémák megnyitják a gazdagsághoz vezető út kapuját. (...) Az emberek nem keresik a bőséget, amíg kényelmesen élnek. Az embereknek biztatásra vagy kétségbeesésre van szükségük ahhoz, hogy életükön változtassanak.

Mindegyikünk rendelkezik olyan képességgel, amely kiaknázásával és érvényre juttatásával gazdag emberré válhat. (...) Nem a külső tényezők - a gazdaság helyzete, az időjárás, az állam politikája - irányítják életünket, hanem mi magunk.

Az igazi gazdagságot csak az alapján lehet megítélni, hogy milyen életet él valaki. Csak azt az embert lehet igazán gazdagnak nevezni, aki képes a maga útját járva, saját tetszése szerint élni életét.

"Feltétlenül és teljesen megbízom partneremben?". Ha a válasz "Nem!", akkor alaposan el kell gondolkodni és megvizsgálni azt a kapcsolatot, mielőtt neki szentelnénk az életünket.

Minden, ami történik velünk, tanulságot hordoz magában, amely gazdagíthatja életünket.

Ha elkötelezettjei vagyunk valakinek vagy valaminek, akkor feladni nem lehet alternatíva. Az elkötelezettség különbözteti meg a felszínes kapcsolatot a tartós kapcsolattól.

Ha Igaz Szeretetet akarsz, tudnod kell megbocsátani.

Mi magunk írjuk életünk könyvét. A sorsunkat nem annyira a csillagok, hanem gondolataink, döntéseink, cselekedeteink befolyásolják.

Ha mindannyian arra várnánk, hogy a másik ember teszi meg az első lépést, akkor mi lenne velünk?

Ahhoz, hogy igazán szeressünk valakit, azért kell szeretnünk őt, aki, nem azért, ahogy kinéz.

Az igazi szerelem több, mint egyszerû romantikus vonzalom, az barátság is egyben.

Az egész életre szóló, boldog szerelmes kapcsolatok titkos receptje a következő: sohasem arra kell figyelni, hogy mit kaphatunk, hanem mindig azt kell nézni, hogy mit adhatunk.

Vajon ki sérült nagyobb mértékben? Az, aki nem tud járni, vagy beszélni, hallani, vagy látni, vagy az, aki nem képes nevetni, sírni és szeretni?

Ebben van a szeretet lényege - képesnek lenni meglátni magunkat másokban.

A szeretet olyan, mint a bumeráng, mindig visszatér. Lehet, hogy nem mindig attól az embertől, akinek adott, de akkor is visszatér. És sokszorosan.