Az emberek nem hiszik, hogy ők nagy összegû pénz birtoklására érdemesek. Mások azt hiszik, hogy helytelen vagy erkölcstelen gazdagnak lenni: hogyan lehetnék én gazdag, ha mások szegények? A gond ezzel az érveléssel természetesen az, hogy nem segíthet másokon, ha semmije sincs, amivel segíteni tudna. Az ember úgy segíthet másokon, ha ad nekik, példát mutat és lelkesíti őket, hogy teljesítsék feladataikat, használják ki a bennük rejlő képességeket.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek nagysága nem a gazdagságban vagy a hatalomban rejlik, hanem a jellemben és a jóságban. Minden ember ugyanúgy ember, mint a többi, minden embernek vannak hibái és hiányosságai, de születésétől fogva mindenkiben rengeteg jóság is van. S ha az ember arra törekedne, hogy inkább felszínre hozza a jóságot, mint elfojtsa magában, s a szegény embereknek megadná azt az érzést, hogy ők is emberek, ehhez nem csak pénzre vagy vagyonra van szükség, mert ebből nincs mindenkinek elajándékozni valója. Anne Frank
2. Meg kell tanulnunk, hogy az életben nem az a fontos, hogy minél többet birtokoljunk, pedig a ma embere sajnos a legtöbbször ezt tekinti a céljának. Az emberi nagyság azon alapszik, hogy legyünk valakik. És úgy lehetünk valakik, hogy megfizetjük az árát, felajánlunk valamit áldozatul, valami olyasmit, ami gyakran szívünk legmélyén rejtőzködik. II. János Pál
3. Ha nagyon nagy bajban vagy, ha nagyon nagy szükséged van arra, hogy valaki segítsen rajtad, akkor az embereknek mindig más dolguk van. Hiába mondod, hogy neked nem kell egyéb a világból, csak ez. Hiába ígérsz oda mindent a segítségért: nem kell az embereknek a minden. Senkinek sem kell az a minden, amit cserébe felkínálsz azért az egyért. Csak egy egészen kevés valami kell, és más dolguk van. Wass Albert
4. Néha valójában az a kérdés, vajon szabad-e megmentenünk egy embert a sorstól, amin keresztül kell mennie a fejlődése érdekében. Egyes embereket nem menthetnek meg attól, hogy szörnyû képtelenségeket kövessenek el, mert ezek a lényükben vannak. Ha elveszem tőlük ezeket, az értékeiket vesztik el. Carl Gustav Jung
5. Minden embernek megvan a tehetsége és az egyéni képessége arra, hogy segítsen másokon, és nem helyes visszatartani ezeket a késztetéseket. Bármid van, amit megoszthatsz, tedd nyitott szívvel. De ugyanilyen helytelen visszautasítani azt a jót, amit valaki más feléd nyújt. Ezzel megfosztod a másikat attól a (...) szükségletétől, hogy mások szolgálatára lehessen, és hogy úgy érezze, számít a hozzájárulása. Glen Van Peski
6. Ha örülni akarsz, adj örömet másoknak, ha szeretetet akarsz, tanulj meg szeretetet adni, ha figyelmességre és nagyrabecsülésre vágysz, tanulj meg figyelmességet és nagyrabecsülést adni, ha anyagi bőségre vágysz, segíts másokat meggazdagodni! Ahhoz, hogy az ember megkapjon valamit, amit szeretne, a legkönnyebb út valójában az, ha másokat hozzásegít ehhez. Deepak Chopra
7. A szegény meg a gazdag amúgy ugyanolyan ember. Mondják, amaz ott a szegény világ, emez itt a gazdag. Nincs ilyen, egyetlen világ van. Itt is meg kell felelni, és ott is. Csak mindenhol más eszközzel. Itt kezedben van a pénz, és rajtad függ, hogy manipulatív módon használod, vagy tisztességesen. A te felelősséged. Előbbire nagyobb a csábítás. Itt másképp lehetsz szemét, ott is másképp. Itt több boldogság jön be a lehetőségekből, mert vannak egyáltalán lehetőségek. Dobray Sarolta
8. Pénz kérdése az egész. Akinek nincs, az szerezni szeretne. Lehetőleg sokat. Akinek van, az költ belőle, lehetőleg nem túl sokat. Akinek még több van, az, ha módja van rá, elrejti a nyilvánosság elől, és nem ritka, hogy még fukar is. Légrádi Gergely
9. Valamiért az emberek azt hiszik, a gazdagoknak könnyû az életük, holott ez akár fordítva is lehet. Minél több a pénzed, annál több döntést kell hoznod arról, mit kezdesz vele, hova teszed, és mire költöd. Richard Bandler
10. Rengeteg ember él borzalmas körülmények között, szegénységben és kiszolgáltatottságban (például nagyvárosok nyomornegyedeiben), ami miatt nem várhatjuk el tőlük, hogy az általuk példaképnek tekintett személyektől tanult dolgokon elgondolkodjanak, illetve ezeket kritikával illessék, még akkor sem, ha ezek a példaképek gyakran (és érthető okokból) nem az erények fontosságát hangsúlyozzák, hanem hogy mindenkinek a maga javát kell néznie. Úgy érzik, nem szabad hagyni, hogy a mások iránti gondoskodás visszahúzza az embert, hozzá kell szokni az erőszakhoz és a kegyetlenséghez és még sok szörnyûséghez. (...) Ezek az emberek nem tudnak erényessé válni, de nem azért, mert képtelenek lennének rá, hanem mert elképzelhetetlenül nehéz helyzetben vannak.