Adamis Anna

Ha nem bírod már elviselni azt, amiben vagy, Lépj ki, mint egy rossz cipőből, ringasd el magad! Ha azt sem akarod tudni már, hogy ki voltál tegnap, Ne törődj a tegnapokkal, ringasd el magad!

S végül arra jöttem én a világra, Hogy belehaljak abba, hogy éltem a világban.

Ha nem esik egy tégla a fejedre, ha nem nyelsz le egy szálkát se keresztbe, ha nem fekszel le keresztbe az úttesten, ha nem megy rajtad éppen át az úthenger se még, Mi is leszünk szenilisek.

Zene, felhangok nélkül, Vonzás, szemérem nélkül, Tested, szerelmed nélkül, Élet, életed nélkül, Nem kellenek.

Ha a csend beszélni tudna Négymilliárd hangon szólna Mindarról, mi bennünk rejtve él Vágydal szólna száz szólamra Minden gondolat dobolna Millió szó összefolyna Ezer nyelven kavarogna S a világnak nem lenne titka.

Arra születtem, hogy megszeressenek, s megszeressem én is azt, akit lehet.

Szállni kéne szárnyak nélkül, Álmodozni álmok nélkül.

Milliószor ébredt bennem újra a remény, Megtalál a szó, és elindulsz felém. Milliószor belenéztem minden arcba én, De te nem voltál, és kihunyt a remény.

Kiáltoztam a sötétben százszor a neved, Nem jött válasz rá, és nem jött felelet. Kinyújtottam én utánad százszor a kezem, Nem találtam rád, és nem lát a szemem.

Az életem lemeze fordul. (...) Van, ahol reccsen és zörög, van, ahol ugrik, túlpörög, megcsuklik a hang egy karcolásban, s remeg az ív, kihagy a szó, kihagy a szív.

Az életem lemeze fordul, s ha valaki visszatenné a tût, valamit újrajátszanék, van, amit meg se hallanék, megbocsátanék, vagy másképp mondanék.

A holnapoknak minden kulcsa két kezedben van.

A nyelvi finomságok rendkívül fontosak, néha egyetlen szóval meg lehet adni egy egész dal hangulatát. (...) Vannak olyan szókapcsolatok, képek, melyek önmagukban érnek annyit, mintha tíz oldalt írna valaki jelentésükről. Két-három szóval néha mindent el lehet mondani.

Az a szöveg a jó, amelyik a zenével együtt él, vele együtt válik teljessé. A zene a szavakat az emberi beszéd szférájából más megértési és hangulati dimenzióba emeli át. Nyilván mindenkire másképp hat. Mindenkiben másféle érzéseket és gondolatokat ébreszt. De hullámokat kell hogy verjen az emberekben. Nem baj, ha mindenkiben másféle hullámokat. Az a jó, ha az emberi fantázia hozzáadja a magáét.

A dalszövegírás rendkívül szubjektív mûfaj. Minél őszintébb, eredetibb a szerző látásmódja, annál izgalmasabb lehet, amit leír.