Agatha Christie

A szenvedés megacélozza a jellemet.

A lányok olyan ostobák, ha a szerelemről van szó - mintha számítana a szerelem. Egy év, két év és vége a nagy szenvedélynek! Minden férfi egyforma! De ezek a buta lányok ezt nem tudják.

Az én fiatalságom idején az ifjak teozófiáról szóló könyveket kölcsönöztek a lányoknak, és Maeterlinck Kék madarát vitatták meg velük. Minden csupa érzelem volt, és magasröptû ideálok. Manapság az elrontott gyerekkor és a komplexusok hozzák össze a fiúkat meg a lányokat.

Az embernek át kell esnie a kamaszkoron, szerencsére hamar vége van.

A gyerekek manapság sok mindent tudnak az élet dolgairól, (...) de a szemük ártatlan marad.

Az a fontos, hogy a munkáját kifogástalanul végezze az ember. Ha valaki igazán jó munkaerő, válogathat a helyekben. És minden helyen más-más életmódot tapasztal.

Arra törekszünk, hogy a gyerekeink sokáig gyerekek maradjanak."Ó, hiszen gyerek még" - mondjuk róluk, és azt hisszük, hogy ez előny. Pedig nem az. Az életben inkább hátrány.

Kockázatot vállalni mindig érdemes, nem? (...) Legalábbis, ha az ember érzi, hogy igaza van.

Ilyenek a mai fiatalok. Dühösek, ha az ember figyelmezteti őket.

A szülőkkel levelezni olyan, mint kiskutyát etetni. Valami megnyugtató falatra vár mindegyik éhes száj.

Az egyik legfontosabb dolog az életben, hogy érezze az ember, mikor kell visszavonulnia. Mielőtt a képességei megfogyatkoznak, mielőtt az ítélete elbizonytalanodik, amikor még érzi, hogy belefáradt a dolgokba.

A férfiak és a nők másképp viselkednek ugyanazokban a helyzetekben. (...) Valójában a férfiak tartoznak az érzékenyebb nemhez. A nők kemények.

A balszerencse megacélozza a jellemet.

A legjobb férj egy régész: minél idősebb az asszony, annál jobban érdekli.

Ha az ember tett valamit, azzal még nem fejeződött be minden. Inkább elkezdődik... és az embernek el kell határoznia, mi lesz a következő lépés... hogy mi a fontos és mi nem.

Csak a kortársak hiszik el az embernek, ha őszintén elmondja a gondolatait. A fiatalok ellenben azt gondolják, hogy az öregek fantáziálnak és összevissza beszélnek.

A szobrászat nem olyasmi, amit elhatározunk, és sikerrel véghezvisszük. A szoboralkotás hatalmába keríti az embert, nem hagyja nyugton, gyötri, üldözi, úgyhogy előbb-utóbb kénytelen kiegyezni vele. Akkor egy rövid ideig megpihenhet, amíg újra nem kezdődik az egész.

Amit személyiségnek nevezünk, az nem volna egyéb, mint a megformálás, valaki gondolatának a lenyomata? Kinek a gondolata? Istené?

Az utazás nemcsak az elmét csiszolja, hanem időnként azzal a következménnyel jár, hogy az ember furcsa ismeretségekre tesz szert.

Mit értenek a legtöbben azon, hogy "nagyon fiatal"? Valami ártatlant, gyámoltalant, tehetetlent. Pedig a fiatalság nem ilyen! A fiatalság nyers, erős, hatalmas... igen... és kegyetlen! És még valami... a fiatalság sebezhető.