Agatha Christie

Ilyenek az emberek... nem egészen jók, és nem egészen rosszak. Nem hiszem, hogy jómagam különösebben becsületes volnék... eddig csak azért voltam az, mert nem kísértett meg semmi.

Bámulatos (...), az ember több mint húsz éve él valakivel, és fogalma sincs róla, mi megy végbe a másik lelkében. De honnan is tudná, mikor az a másik lélek annyira különbözik az övétől?

A férfiakat nem lehet megérteni! A legkiegyensúlyozottabb is képes a legnagyobb ostobaságot elkövetni!

Talán tényleg megőrülsz, ha megpróbálod Isten szerepét játszani. Azt mondják, hogy az alázat keresztény erény, most már látom, hogy miért. Az alázat az, mely épelméjûvé és emberi lénnyé varázsol.

Rendkívüli dolog, hogy egy szempillantás alatt mennyi minden villan fel az ember agyában. Nem kell kigondolni, minden magától jön.

A világban történteknek mindig a pénz a nyitja.

Tapasztalatom szerint (...) senki nem tud mindent egy másik emberről. Részben ez az, ami érdekessé és kellemessé teszi az életet.

A hagyomány és a légkör kézzel meg nem fogható dolgok. Századok kellenek a kialakulásukhoz, és ha lerombolja, nem tudná visszaállítani őket huszonnégy óra alatt.

Hatvankilenc év érdekes kor - a végtelen lehetőségek kora - az a kor, amikor is egy egész élet tapasztalata végre jelenteni kezd valamit.

Az életet mindenhol egyformán élik le. Csupán a ruha más rajta, ez minden.

A nőknek megvan saját mércéjük. Semmi értelme, hogy belekeveredjünk a dolgaikba. A saját ügyeiket maguknak kell elintézniük.

A jelennek nincsen igazán légköre. (...) A jelen alkalmat ad... a szûklátókörûségre.

Ahhoz, hogy lássuk valaminek az okát, a hatását kell tanulmányoznunk.

Minél hosszabb idő telt el, annál inkább öltik fel tényleges arányukat a dolgok. Ilyenkor látható egymáshoz való igazi viszonyuk.

Hiszek a benyomások fontosságában. Válságos helyzetben mindig akad egy pillanat, ami kilóg a többi közül, egy kép, ami megmarad, amikor az összes többi elhalványul.

Gondolt valaha arra, hogy a civilizáció átkozottul veszélyes? (...) Nincsenek biztonsági szelepei.

Féltékenység... ez juttatja az embereket az ördög karmai közé... sőt ez maga az ördög!

Megjártad a poklot. Én is így voltam ezzel egyszer. Szerettem, váltakozva hittem és gyanakodtam, bizakodva félresöpörtem a kételyeket, amelyek alattomosan újra rámtámadtak... Ismerem ezt (...), mennyire ismerem. Van azonban még ennél is gyötrőbb pokol, az, amelyben veled éltem. Láttam a kételkedésedet, a rettegésedet tőlem, ami megmérgezte a szerelmünket.

A nagy idegfeszültség pillanataiban az agy valamilyen teljességgel érdektelen dologra összpontosít. Erre aztán sokkal később az elképzelhető legpontosabban emlékezik vissza, mintha annak a pillanatnak a feszültsége bevésődött volna a memóriába. Ez lehet valami lényegtelen apróság is, például egy tapéta mintája, mégsem lehet megfeledkezni róla.

A korabeli történész soha nem tud olyan hiteles történelmet írni, mint a későbbi emberöltők történészei. Ez ugyanis a valódi perspektíva megszerzésétől függ, így látják csak tulajdonképpeni arányaikban a tényeket. Mint minden más, ez is relativitás kérdése, ha nevén akarja nevezni a dolgot.