Agatha Christie

A találmányok közvetlenül a tétlenségből születnek, talán a lustaságból is: abból a vágyból, hogy megkíméljük magunkat a fáradságtól.

A féltékenységnek, tûnjék bármilyen túlzottnak vagy akár képtelenségnek, csaknem mindig van valóságalapja. Ismeri a mondást, hogy a vevőnek mindig igaza van? Nos, ugyanez áll a féltékeny férjre vagy feleségre is. Legyen bármilyen csekély konkrét bizonyíték a kezükben, alapvetően mindig igazuk van.

Haszontalan dolog energiát pazarolni fölösleges tettekre. Van egy aranyszabály az életben: sose csinálj olyasmit, amit mások is megtehetnek helyetted. Különösen akkor, ha nem szabtak határt a költségeknek!

Az emberi lélek legtöbb betegségét az ambíció okozza, a siker vágya, a hatalomvágy. Ha ez a vágy beteljesül, önteltséget eredményez, erőszakosságot és végül csömört. Ha viszont kudarcot vall - jaj, ha kudarcot vall! - az eredményről az elmegyógyintézetek regélhetnek! Teli vannak olyan emberekkel, akik képtelenek voltak azzal szembesülni, hogy középszerûek, jelentéktelenek és ügyetlenek, és akik emiatt különböző útonmódon elmenekültek a valóságtól, hogy aztán magától az élettől zárják el önmagukat, örökre.

A legtöbb ember bármit tesz, csak arra gondol, hogy a szomszédok mit szólnak majd hozzá. De a csavargó és az arisztokrata nem törődik ezzel... ők mindig azt teszik, ami az eszükbe jut, és sohase törődnek mások véleményével. Nem éppen csak a munkátlan gazdagokra gondolok, azokra, akik nagy társaságokat hívnak meg és élénk társas életet élnek. Azokra gondolok, akiknek csontjaiba évszázados átöröklés révén begyökeredzett az, hogy senki másnak a véleménye nem számít, csak a sajátjuk.

Egy hazugság hazugságok tömkelegébe keveri az embert.

Nincs bajosabb, nincs bizonytalanabb dolog, mint (...) kideríteni, honnan ered egy pletyka.

Aki férfi, az maga irányítja a sorsát, saját kezûleg. Az az ember, akinek van önbecsülése, az megáll a maga lábán, és kezd valamit az életével. Nem fog ücsörögni és malmozni a kezével. Nincs nő, aki egy ilyen férfira felnézne.

Egy csomó embert a barátai mérgeznek meg. Van egy bizonyos kérdés, amit néha fel kell tennünk magunknak: - Mikor nem barát egy barát?

Az ember, függetlenül attól, hogy mekkora veszélyben van, soha, egy percre sem hiszi el, hogy meghalhat. A bomba mindig a másikat fogja telibe találni.

A legtöbb nő számára a boldogságot a jövés-menés jelenti, az, hogy kis dolgokkal foglalják le magukat. A gyerekek gondozásával, nevetgéléssel, más nőkkel való civakodással, és azzal, hogy hol szerelmesek egy férfiba, hol meg dühösek rá. A sok kis dolog összeáll, akár a felfûzött gyöngysor.

Páncélt hord... de még milyen páncélt! A kereszteseké semmiség volt ehhez képest... a gőg, a büszkeség, az önbecsülés páncélját. Az ilyen vértezet bizonyos értelemben védelmet nyújt. A nyilak, az élet mindennapi nyilai lepattannak róla. De van egy nagy veszély. A páncélban az ember néha észre sem veszi, hogy megtámadták.

A nagy embereknek van annyi eszük, hogy csak akkor szolgáljanak magyarázattal, ha kérdezik őket. Az elhamarkodott magyarázkodás és mentegetőzés mindig a gyöngeség jele.

Ugye, ismersz olyan embereket, akik mindig találnak nemes és jó okot, amellyel a hitványságaikat álcázzák? Akik mindig "őszintén beszélnek", amikor rosszak akarnak lenni, akik "kötelességüknek tartják, hogy közöljék ezt vagy azt", s még önmagukkal szemben is olyan képmutatók, hogy mindvégig abban a szent meggyőződésben élnek, hogy minden aljas és undorító lépésüket az önzetlenség diktálta! Próbáld meg elhinni, hogy az ilyen emberek ellentétei is léteznek. Akik olyan cinikusak, annyira nem bíznak sem önmagukban, sem az életben, hogy csak a saját rossz indítékaikban hisznek.

A jó házassághoz nem elég a regényes szerelem, ahhoz még sok minden mást is számításba kell venni.

A férfiak csak akkor kedvesek, ha az ember jól néz ki, viszont a nők egyáltalán nem kedvesek, ha az ember kinéz valahogy.

Az ember azzal áltatja magát, hogy a morális értékek vonzzák, de ha beleszeret valakibe, egy primitívebb tudat lesz úrrá rajta, és semmi sem számít, csak a fizikai vonzerő.

Mindig az győz, ami látszólag alul marad, nem gondolja? Mármint oly módon győz, ahogy győzni érdemes. Ahogy a Biblia mondja azzal kapcsolatban, hogy az ember elveszti az életet és újra megtalálja.

Az ítélkezés nélküli megértés (...) minden gyermeknek a birtokában van. Csak amikor idősebbek leszünk, akkor veszítjük el, sőt igyekszünk megszabadulni tőle. Amikor már elég öregek vagyunk, néha visszatér hozzánk valamilyen halvány visszfénye, de a Lámpás a gyermekkorban ragyog a legfényesebben.

Úgy rohanunk keresztül az életünkön ismeretlen rendeltetésünk felé, ahogyan egy vonat száguld a sötét éjen át.