Albert Camus

Akinek nincs határozott jelleme, módszerrel kell pótolnia.

Egy mondat is elégséges lesz, hogy jellemezze a modern embert: bujálkodott, és újságokat falt.

Csak a nagy vadállatoknak van joguk arra, hogy szabadjára engedjék a hangulataikat.

Az élet nem éri meg, hogy végigéljük.

Arról, amit nem ismerünk, mindig túlzott módon gondolkodunk.

Nincs olyan egészséges ember, aki ne kívánta volna valaha szerettei halálát.

Barátom, mondok neked egy nagy titkot. Ne várj az utolsó ítéletre. Megtörténik az mindennap.

Ha már egyszer meghalunk, világos, hogy nem fontos, mikor és miképpen kell meghalnunk.

Mert ami az utazás értékét adja, a félelem... Távol hozzátartozóinktól, távol nyelvünktől, elvesztve minden támaszunkat, megfosztva minden álarcunktól..., teljesen saját magunk felszínén találjuk magunkat. De mivel az az érzésünk, hogy lelkünk beteg, szemünkben minden ember és minden dolog csodaként nyeri vissza értékét. Egy asszony, aki önfeledten táncol, egy függöny mögül kikémlelt, asztalon álló üveg: minden kép szimbólummá válik. És amennyire saját életünk benne van ebben a pillanatban, annyira látjuk az egész létet benne tükröződni.

A rossz, mely a világon van, csaknem mindig a tudatlanságból ered, s a jóindulat, ha nem felvilágosult, ugyanannyi kárt okozhat, mint a gonoszság. Az emberek inkább jók, mint rosszak, s tulajdonképpen nem is ez itt a kérdés. Azonban nemigen ismerik - és ezt nevezzük erénynek avagy bûnnek - a legkétségbeejtőbb bûnt: a tudatlanságot, mely azt hiszi, mindent tud, s ezért feljogosítja magát arra, hogy öljön. A gyilkosnak vak a lelke, márpedig nincs igazi jóság és valódi szeretet a lehető legteljesebb tisztánlátás nélkül.

A tél ölelésében tudja meg az ember, hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el.

A vonzerő az, amivel úgy kapunk pozitív választ, hogy nem is kérdeztünk semmit.

Azelőtt az volt a kérdés, miképpen éljünk kegyelem nélkül, most az a kérdés, miképpen éljünk igazság nélkül.

Most már tudom, hogy az ember nagy tettekre képes. De ha nem képes egy nagy érzelemre, akkor nem érdekel engem.

Kérdés: mit tegyünk, hogy ne veszítsük el az időnket? Felelet: éljük át egész terjedelmében.

Nincs sors, amelyen a megvetés ne tudna felülkerekedni.

Az ember az egyetlen teremtmény a világon, amely nem akar az lenni, ami.

A munkának csak akkor van méltósága, ha szabadon választják.

A magaslatok felé törő küzdelem egymaga elég ahhoz, hogy megtöltse az emberi szívet.

A kétségbeesés megszokása rosszabb, mint maga a kétségbeesés.