Albert Camus

A legfőbb emberi gyötrelem, ha törvény nélkül ítélkeznek rajtunk.

Aki elfogad egy törvényt, nem retteg az ítélettől, amely visszahelyezi a hite szerint való rendbe.

A magányban, s ha fáradtak vagyunk, hiába, könnyen prófétának tartja magát az ember.

Ezen a világon lehet háborúskodni, majmolni a szerelmet, kínozni felebarátunkat, pompázni az újságban, vagy egyszerûen horgolás közben megszólni a szomszédot. De bizonyos esetekben folytatni, egyes-egyedül folytatni, ez meghaladja az emberi erőt.

Amit eltilt a cenzor, közhírré is teszi.

A bûn mindig talál ügyvédeket, az ártatlanság pedig csak néha.

Nincs szükség Istenre, hogy megteremtse a bûnösséget, sem pedig, hogy büntessen. Felebarátaink is megteszik, a mi segítségünkkel.

Nem is lehetünk meggyőződve senkinek az ártatlanságáról, viszont biztosak lehetünk minden ember bûnösségében. Minden ember tanúskodik minden más ember bûnéről.

Az igazságot nehéz elviselni.

Jaj neked, ha minden ember jót mond rólad!

A mindenáron való igazság keresése oly szenvedély, amely semmit sem kímél, s amely előtt semmi meg nem állhat.

Boldogságunkat és sikereinket csakis akkor bocsájtják meg, ha elég nagylelkûek vagyunk, hogy másokkal is megosszuk őket. De boldogok csak akkor lehetünk, ha nem sokat törődünk másokkal.

Az arisztokrácia nem is tudja másként elképzelni magát, csak bizonyos távolságban önmagától s a maga életétől. Meghal, ha kell, inkább megtörik, semhogy egy cseppet is meghajoljon.

Azt hisszük, megbüntetünk egy nőt a halálunkkal, pedig csak a szabadságát adjuk vissza.

Igazunkat, őszinteségünket, gyötrelmeink egész súlyát csak halálunk után ismerik el. Amíg élünk, ügyünk eldöntetlen marad, kételkedésnél egyebet nem kaphatunk az emberektől.

Még a magányban is az önteltség a legfontosabb.

Bizonyos koron túl minden ember felelős az arcáért.

Valaminek történnie kell: ez a magyarázata a legtöbb emberi vállalkozásnak.

A bûn maga állandóan a színpad előterében van, de a bûnöző épp hogy csak átsuhan rajta, hogy átadja helyét a következőnek.

Mások felett élni - ez az egyetlen módja annak, hogy minél többen lássanak és tiszteljenek bennünket.