Alberto Villoldo

A történelem során az ember rengeteget vitatkozott a szent tanításokról, a vallások útjelzőiről - pedig az erre pazarolt erőfeszítéseket egy mindenki számára jobb világ megteremtésére is lehetett volna fordítani, ha inkább arra bátorítottak volna minket, hogy az e tanítások által kijelölt, a belső békéhez vezető utakat járjuk be.

A történelmet a győztesek írják, de ma már egyre többet tudunk meg arról, hogy mi az, ami a legyőzöttek bölcs hagyományaiból elveszett.

A test zenekarának dobosa a szív. Õ tartja a ritmust, és ő gondoskodik arról, hogy a zenekar harmonikusan játsszon.

A változások olyan gyors egymásutánban követik egymást az életben, hogy néha elveszítjük a fonalat. Nem csoda hát, hogy ragaszkodunk bevett szokásainkhoz, gondolkodásmódunkhoz, felfogásunkhoz. Olyanok ezek, mint egy jól kitaposott, kényelmes papucs. Csakhogy az sem önmagunknak, sem az emberiség egészének nem tesz jót, ha megrekedünk.

Ahogy a mondás tartja: járt utat járatlanra fel ne cserélj. Ha nem tudod eldönteni, merre vezessen a következő lépésed, akkor valószínûleg rábeszéled magadat a járt útra - még akkor is, ha határozottan azt érzed, hogy hibát követsz el.

Az igazságnak két szintje van, és mindkettő egyformán érvényes a megfigyelő viszonyítási pontjától függően, éppúgy, ahogy a newtoni fizika (a tárgyak mûködésének megértése makroszinten) és a kvantummechanika (az anyag vagy a fény rendkívül kis egységeinek mûködése mikroszinten) is egyaránt érvényes.

Minden, amiről azt hiszed, hogy te vagy, és minden, amit birtokolsz, téged is birtokol.

Aki a nyugati kultúrában nőtt fel, az valószínûleg abban a hitben él, hogyha nem tudja, ki is ő, akkor ezt a problémát meg kell oldania. Gyakran mondják ilyenkor, hogy menjünk el terapeutához, aki majd segít kideríteni, kik is vagyunk. A pszichológus aztán segít nekünk feltárni, hogy kik vagyunk, és kik akarunk lenni helyette - vagy segít valamilyen módon jobbá tenni azt, akik vagyunk. Tibetben pont az ellenkezője történik. Amikor rájössz, hogy fogalmad sincs, ki vagy, akkor itt az ideje az ünneplésnek. Gratulálok! Magasztos állapotba kerültél! Reggel felébredsz, belenézel a tükörbe, és azt mondod: nem tudom, ki vagy, de azért reggelit készítek neked. Sok felfedezés vár rád.

A mítoszok, a rituálék és a bölcs tanítások értelmezései idővel változnak, akárcsak az erdő, az óceán és a sivatag. Ez az oka annak, hogy a sámánok készségesen elfogadják egy-egy ősi mítosz vagy archetípus újszerû kifejeződését. Ezzel szemben egy vallás hívői gyakran ragaszkodnak a régi formákhoz.

Ha valaha is töltöttél már időt olyan ember társaságában, aki javíthatatlan pesszimista, akkor tudod, milyen érzés, amikor érzed, hogy elszáll az életkedved, miközben ő arról beszel, milyen szörnyû az időjárás, milyen lehetetlen helyzetben van, mennyi probléma van a világban, és mennyivel rosszabb minden napról napra. Az univerzum mindig beigazolja az előítéleteket. Olyan embereket és helyzeteket fog bevonzani, akik megfelelnek a világról alkotott hiedelmeidnek, és te magad is hozzájuk vonzódsz. Tálcán kínálja majd a lehetőségeket, hogy bebizonyítsd: igazad volt, az élet pocsék, nem lehet senkiben megbízni, és a világ a pokolba tart.

Akár tudatában vagyunk, akár nem, mindnyájan "létreálmodjuk" a világot. Amiben részt veszünk, az nem az alvás tevékenysége, amelyet oly jól ismerünk, hanem inkább egy nyitott szemmel való álmodás.

Amennyire szeretünk úgy gondolni magunkra, mint merész és eredeti életet élő emberre, legalább annyira hajlamosak vagyunk egészen fiatalon lemondani a kaland élvezetéről, amint alkalmazkodunk kultúránk gondolkodásra, érzésre és cselekvésre irányuló elvárásaihoz. Egy kulturális rémálomban nevelkedtünk, amely a bátorság helyett az egykedvûséget, eredetiség helyett pedig a behódolást támogatja.

Szeretnénk azt hinni, hogy kreatívan éljük az életünket, tekintélyrombolók és lenyûgözőek vagyunk, de aztán ez olyan földhözragadt lázadásokban nyilvánul meg, hogy egy csillogó, piros autót vezetünk egy természetes színû helyett vagy hawaii ingben megyünk dolgozni öltöny helyett. Sajnos a kreatív tetteink üres jelképekké váltak, és az életünk egy televíziós szappanopera paródiájává lett, amelyben az emberek sablonos szerepeket játszanak és poros, régi szövegkönyveket mondanak fel.

Senki sem kezdi az életét pesszimistaként. A legtöbben egykor azt hittük, hogy majd egy Disney-mese csodáit és szépségét fogjuk élvezni, ahol a nappalok szórakozással telnek, esténként pedig tûzijátékban gyönyörködhetünk. Ekkor azonban megtörtént az élet.

Csak akkor találod meg az igazságot, ha a magad számára keresed, mivel a történelem igazságai mások igazságai. Azonban az igazság olyan, mint délibáb a sivatagban. Nekünk nem az a feladatunk, hogy üldözzük az igazságot, hanem hogy megteremtsük. Az igazság egy hozzáállás, erőből származó cselekedet, amit beleviszel minden tettedbe. Az igazság az, amit a tudással rendelkező ember minden percébe beleépít.

Az életünk olyan, mint a hömpölygő folyó. Ha megpróbáljuk megváltoztatni az irányát, egy ideig csak csapkodunk, aztán elsüllyedünk a vízben, ami tele van üledékkel.

Bármelyik pillanatban készen állni a halálra segít teljes életet élni és bátran álmodni, azonban egy rejtett ajándék is jár vele: táplálja bennünk a hála magvait. Amikor felhagyunk a fel-alá rohangálással, az elfoglaltságok állandó keresésével és a figyelmünk elterelésével, kezdünk rájönni, hogy van időnk átfogó képben szemlélni az életünket, és tudatosulnak bennünk a pozitív dolgok.

Válj rejtélyessé saját magad számára is, ne a múltad összegzése légy!