Szerző

Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj

Én senkinek se kellek, úgy, ahogy vagyok. (...) Ami a legfontosabb, nekem magamnak se kellek így. Úgy vagyok, mint aki eltökélte, hogy nyers répán fog élni, s azt hiszi, hogy ezáltal sokkal különb, mint a többi ember.
Azelőtt azt hittem (...), gondoltam, hogy vannak tolvajok, hazugok, gyilkosok... Vannak valahol, távol, mint ahogy pókok, kígyók, patkányok is léteznek. De azt hittem, hogy az emberek, ha akadnak is gyengéik, bogaraik, mégis általában jók, derûsek... (...) Az egész világot pontos körvonalakban, csodaszép színekben láttam.
Furcsa (...) volna időt vesztegetni olyan sajátságos valaminek kifürkészésére, mint aminő az emberi fantázia.
Gyökerestül, véresen, mint egy bokorgyomot, úgy tépte ki ezt az asszonyt a szívéből. Elfelejtette.
A ti országotok (...) arany ország, csak ti vagytok szegény emberek.
Az a hadvezér a szerencsés (...), aki kásával és lapáttal hadakozik, aki makacs és óvatos... Ha a katona hisz a vezérében és ha a katona jóllakott: bátran hadakozik.
A madár nem arat, nem vet, az úr mégis táplálja.
Franciául azt nevezik politikusnak, aki tudja a maga hasznát (...). XIV. Lajos, francia király, ha szüksége volt a parasztra, a közönséges paraszthoz is elment vendégségbe, s amikor arra volt szüksége, a híres hercegnek vagy grófnak is levágta kímélet nélkül a fejét. Nem annyira hadakozással, inkább politikával foglalkozott: róka volt és oroszlán, ellenségét tönkretette, az államot meggazdagította.
El lehet azt mondani, papíron, tintával, hogy a szíved mivel van teli?
Akinek pénz van a keze ügyében, annak lopnia kell.
Az okosnak sok út kínálkozik, az ostobának meg csak a börtön, s a koldustarisznya.
Nálunk, ha valaki nem tolvaj: hát ostoba, s a becsület nem a becsületességben van; a becsület az, ha mások előtt kérkedhetik az ember.
Aki mindennel elégedett, s nem akarja a jót jobbra cserélni, az előbb-utóbb mindent elveszít.