Alexander Pope

A reménység halhatatlan, és egy ollyan drága kints Mellyet soha rabbá nem tesz semmi halálos bilints Nem fér meg e` szûk életben, sőt ennek kritkáján Kívül repdes `s megnyugszik a` jövő élet párnáján.

Természeten s törvényein az éj sötétje ült. Isten szólt: - Legyen Newton! - S mindenre fény derült.

Mily boldog az, ki feddhetetlen. A világ is feledi, ki elfeledte már. Ez a makulátlan elme örök ragyogása! Az ima meghallgatásra lel, s a kívánság lemondásra.

Némely ember azért nem tanul meg soha semmit, mert mindent túl gyorsan megért.

Dühösnek lenni annyi, mint mások hibáját magunkon megbosszulni.

A barátom sem tökéletes, és én sem vagyok az - így aztán tökéletesen összeillünk.

Ismerd el készséggel hibádat, S minden ma légyen a tegnap bírája.

Botor valónál jobb elmés hazugság.

Ne légy fukar tanácsoddal soha, Mert észben fösvénység: legkárosabb.

Kacérkodni, mint szépeink, minek? Báj csak szemet, erény hódít szivet.

Bukásommal ne kérkedj ellenem! Maholnap majd neked, ha most nekem!

Ha tudni akarod, mit gondol Isten a pénzről, csak nézd meg azokat, akiknek sokat adott belőle.

A szavak akár a levelek; és ahol a legtöbben vannak, az értelem gyümölcsének helyet már ritkán hagynak.

A kis-tudás veszélyes, hosszan idd, vagy ne is idd Múzsák forrásait: kortyolgatástól kótyagos leszel, de húzd meg jól, s kijózanít e szer.

Beront oda a bolond, ahova az angyal is csak félve lép.

Elménk ereje a mozgásban, nem a tétlenségben áll.

Ismerd meg magad, Istent nem lehet; az emberfaj az embert fejtse meg!