Alfred Adler

Az ember nem változtatja meg a természetét, hanem addig csûri-csavarja élményeit, míg ismét hozzá alakítja természetéhez.

Kortársaink óriási többségét semmi más nem érdekli, csak ami az életvonalába illik, ami megerősíti az életsablonjait, eszméit, értékeit, előítéleteit.

Mit lát meg valaki, és miként látja meg, abban rejlik különleges sajátossága.

Azok, akiket embertársaik nem érdekelnek, a legnagyobb nehézségekkel küzdenek az életben, és a legnagyobb akadályt jelentik mások számára.

A legszebb ajándék, amit egy jó tündér egy gyermek bölcsőjébe tehet, azok a nehézségek, melyeket majd életében le kell küzdenie.

Embernek lenni annyit jelent, hogy kisebbrendûnek érzi magát, s emiatt állandóan saját magát igyekszik legyőzni.

Egyszerûbb az elvárások ellen küzdeni, mint felnőni hozzájuk.

Minden ember arra törekszik, hogy jelentőségre tegyen szert, de hiába, ha nem látjuk, hogy egész jelentőségünk annyi, amennyit másokért teszünk.

Ha elfogulatlanul vizsgáljuk az emberek emberismeretét, többnyire azt találjuk, hogy ezen a területen csődöt mondanak.

Szavaink és lépteink értetlenül mennek el egymás mellett, nem találjuk meg a kapcsolatot, mert idegenként állunk egymással szemben, nem csupán a társadalomnak szélesebb, hanem a családnak szûkebb keretén belül is.

Mit sem fogad az ember nagyobb ellenszenvvel és gyanakvással, mint ha nyersen szeme elé tárják a lelki életéből nyert felméréseket. Aki nem akar gyûlöletessé válni, tanácsos, hogy óvatos legyen ebben a tekintetben.

Az embernek önmagáról és az élet feladatairól alkotott téves véleménye előbb-utóbb beleütközik a valóság heves tiltakozásába, ellenvetésébe.

A kényeztetés teher és akadály a helyes fejlődés útján.

Kemény dió a pszichológiai képletek ügye. Ezeket a képleteket nem használhatjuk fel szigorú irányvonalakként, amelyek vakon elvezetnek valamely személyiség alapjainak megtaláláshoz vagy állásfoglalások és jellemek megmagyarázásához. Inkább arra kell felkészülnünk, hogy minden irányban variánsok és nüanszok millióit tapasztaljuk, és amit megtaláltnak hiszünk, azt újra meg újra hasonlítsuk össze és erősítsük meg párhuzamos tényekkel.

Emberfia számára legnehezebb dolog önmagát felismerni és megváltoztatni.

Érthető, ha valaki olyan ételt, mely máskor ínyére van, azért utasít vissza, mert meg nem felelő módon kínálták.

Élni annyi, mint fejlődni.

Az a feltevés, amely szerint a kozmosznak érdeke az élet fenntartása, alig több, mint jámbor óhaj, jóllehet mint ilyen a vallásban, a morálban jól alkalmazható az emberiség boldogulását előmozdító hatalmas hajtóerőként.

Sokkal jobban elviselnénk egymást, sokkal jobban megférnénk, ha jobban megértenénk egymást, mert akkor lehetetlen volna egymásban csalatkoznunk.

Nem könnyû dolog kultúránkban a leánynak önbizalmát és bátorságát megőriznie.