Az embernek önmagáról és az élet feladatairól alkotott téves véleménye előbb-utóbb beleütközik a valóság heves tiltakozásába, ellenvetésébe.

Kapcsolódó idézetek

1. Az embernek két nagy tévedése van. Az egyik: hogy valóságnak tartja azt, ami nem az. A másik: hogy nem tartja valóságnak azt, ami az. Tendzin Gjaco
2. Az ember legtöbbször a maga képzelgéseire haragszik, s aztán ott terem a valóság, s kiderül, hogy sokkal csenevészebb, sokkal törpébb, hogysem megérdemelné áldozatos haragunkat. Karácsony Benő
3. Az ember csak a teljes igazság egy nagyon pici részletét látja és nagyon gyakran, sőt szinte állandóan, szándékosan megtéveszti magát annak a kis darabkának a tekintetében is. Saját maga egy darabja önmaga ellen fordul, és úgy viselkedik, mintha másvalaki lenne, belülről győzi le. Ember az emberben. Ami egyáltalán nem is ember. Philip Kindred Dick
4. Az ember világképét könnyen összezavarja, ha huzamosabb ideig szembesül saját mérete és környezete aránytalanságával. Földes András
5. Aki elveszíti a kapcsolatát a valósággal, előbb-utóbb hibát hibára halmoz. Ungváry Rudolf
6. Az ember azt hiszi, képes kezelni ezeket a helyzeteket, aztán megtörténnek, és rájön, hogy rosszul hitte. Sally Rooney
7. Az ember ellen sokszor a saját szavai tanúskodnak. Cs. Szabó Sándor
8. Az ember nem tarthatja magát örökké mások véleménye ellenében. Előbb vagy utóbb mindenkiből az lesz, amit mások gondolnak felőle.
9. Az a sok festett válaszfal, amit az ember maga és a valóság köze állít - a történelem, a vallás, a kötelesség, a társadalmi helyzet -, mind illúzió, ópiumos fantáziaszülemény.
10. Az ember hajlamos elítélni mindent, ami nem illik bele a saját világképébe. Michel de Montaigne