Algernon Charles Swinburne

Ha a szerelem rózsa, hadd legyek én levél, életünk együtt nőne bús és dalos időbe - dúlt rét, virágos róna, ősz bánat s édes kéj - Ha a szerelem rózsa, Hadd legyek én levél.

Herceg, s mind, akit víg öröm ölel, e rímet vésse jókor még eszébe: mert élni édes, ámde halni kell. Minden emberi vágynak ez a vége.

Szív szíven, összeborúlva. "Tekints csak ne virágra, de habra, szerelmesem: nyit habvirág, ha a rózsa lehervad, könnyen-szerető meghal - de mi nem!"

Érinteni sem merem, tán csókja Megégeti ajkam. Igen, Uram, kósza Gyönyör jut nagy bûnért cserébe; Tudod, mily édes egy ilyen óra.

Ó, bár láng vagy virág volna a szerelem, Bár az élet ne volna szertelen, Bár ne volna vágynál szánandóbb a halál, S bár ne volna mind egyforma, szûk verem.