Szív szíven, összeborúlva. "Tekints csak ne virágra, de habra, szerelmesem: nyit habvirág, ha a rózsa lehervad, könnyen-szerető meghal - de mi nem!"

Kapcsolódó idézetek

1. ...A virág elhervad s elröpül az illat És üres marad a gyöngy-teli kebel... Szerelemre a szív, a meddig megnyílhat, Rózsakelyhét addig ne taszítsuk el!... Illyés Bálint
2. Hervadsz, hervadsz Szerelem rózsája, Isten hozzád Keblem hû lyánykája! Omlik a hab, Omlik könyhullásom; Kél a szellő, S költi sóhajtásom. Kölcsey Ferenc
3. Ó ne szeress, ó ne, szegény halandó! Földi virágból fonsz remény-füzért, S a föld virága múló, hervadandó, Lehull, ha nyílt, ha néhány perczet ért. Hegedűs István
4. Gondold azt, hogy a szívem sokszor nagyon, túláradón dobog s úgy járok a rózsák között, mint egy tavalyról maradt nyugtalan, kimozdult, megbolondult rózsa. Milyen jó volna téged olykor látnom. (...) Szeretlek, Rosszam, Tétovám, Semmim. Kérlek, ne vedd ezt túlságosan komolyan. Csak annyi igaz, hogy szeretlek. Ady Endre
5. Fáj a szívem, sír a szemem Teéretted, drága kincsem. Kő volna is, meghasadna; Virág volna, elhervadna.
6. Nem vagy ura, hogy gyûlölj vagy szeress, mert vágyad vize hajt, s az végzetes. (...) A habozás csak a szerelem árnya; ki szeretett valaha, s nem első látásra?
7. Elhervad a virág, akit nem öntöznek; Elhervad a leány, akit nem ölelnek. Öleltem eleget, öleljen már más is; Szerettem a babám, szeresse már más is.
8. Szakajtsd a rózsa bimbaját, Élvezd, amit a perc ad, a virág ma mosolyog rád, holnap már holttá hervad. Robert Herrick
9. Szerelmem, szerelmem, rózsa voltál, ékes, bodros, üde rózsa, szirmokkal szépséges, tőlem halvány, hozzám kedves, értem feslő, nekem nőtt virágszál, rózsa, rózsafelhő; virágszál voltál, ah, sudár liliomszál, hajló-karcsú száron bimbó, viritottál, szerelmem, szerelmem, s most mégis, mint hullám, szemem könny borítja, miattad csordulván. Lakatos István (költő)
10. A szerelem olyan mint a "szeret, nem szeret-virág", amely szirmát epedve tárja széjjel, ha jön az éjszaka és olyan mint az anemóna, amely egy lehelletre is becsukódik és egyetlen érintésbe is belehal. Knut Hamsun