Ancsel Éva

Az emberi kapcsolatokban csak az egészen kis dolgok fontosak.

Az egyedüllét még nem magány. Inkább a lélek diétája a társasélet nehéz lakomái közt.

Ha valaki szisztematikus rendben elő tudja adni, hogy mely okokból kifolyólag, s milyen indokok alapján szereti azt, akit szeret, az vagy úgy hiszi, hogy a jól nevelt embernek így kell beszélnie, vagy sohase szeretett.

A lélek akkor öregszik, ha már csak a földön járnak a vágyai, szárnytalanul.

Eszes lény az ember, tehát mérlegel: tegye, ne tegye. S közben kuncog benne a lélek: "Csak töprengj, okoskodj - dönteni úgyis én fogok, sőt már döntöttem is, ha te még nem is értesültél róla."

A szomorúság a lélek elidőzése az időben.

Nem attól magányos a bohóc, hogy egyedül áll a porond kellős közepén, hanem attól, amit tudnia adatott. Aki fontosat tud, annak az arca rizspor nélkül is krétafehér.

Ha a homokórában a szemek elkopnak, akkor talán az örökkévalóság marad az üvegben?

A képmutatóknak nem könnyû megbocsátani, mert pontosan tudják, hogy mit csinálnak. Tisztában vannak vele, hogy baj van az eredeti példánnyal.

Akinek csak egyszer is mondták életében: "Aludj a karomban!", az ne kérdezze, hogy minek élt a földön.

Az ember olyan lény, akinek meg se kottyan hét év várakozás, ha tudja, hogy Ráchel vár rá a hetediknek a végén. Még újabb hét évre is telik. Ha viszont nincs róla fogalma, hogy hová is rohan, és minek, akkor azt sincs türelme kivárni, míg a közlekedési lámpa zöldre vált.

Köpönyegét csak a dilettáns forgatja önerejéből; a profik rábízzák a szelekre.

A gonoszság nem más, mint a karakterré dermedt gyûlölet.

Az igazság hasonlít az olyan haranghoz, amely egyetlenegyszer kondul, de megállnak tőle az órák.

A legszebb és a legrútabb történések - legalábbis a számomra legtöbbet mondók - az emberek arcán zajlanak le vagy a testükkel esnek meg.

Akinek nincs humorérzéke, az kicsinyke vétkeket se tud megbocsátani. A humorérzék tehát etikai jelentőségû.

Nem csak az asszonyok szoktak elvetélni és nemcsak magzatot. Valószínû, hogy majd` minden ember elvetél néhányszor. Kiszakad belőle egy szerelem, egy gondolat, egy terv, egy elhivatottság - sûrû és nehéz vérzés kíséretében. De nem minden vetélés merő veszteség. Aki egyszer viselős volt, az már örökre tud valamit.

Minden jó kérdés kínos kérdés, de aki keresni akarja az igazságot, annak keresnie kell ezt a fajta kínt.

Semmit sem nehezebb megérteni, mint a jelent, amelyben élünk.

A pszichoanalitikus az a szakember, aki képes a tudattalant kigombolni. Annak pedig belső gombolása van. De mit kezd a cipzárral?