André Aciman

Közös csillagot találtunk, ő és én. Ez pedig mindenkinek csak egyszer adatik meg.

Az önmagunkban való kételkedés (...) lecsupaszítja a lelket, amíg nem marad más, mint egy selyempapír-finomságú burok, vékony, mint a hagymahéj.

Aki bundás kenyeret süt, az emberekkel lakik, kedveli az embertársait, és érti, miért van szüksége egyik embernek a másikra.

A békés téli táj fölemeli a lelket és lebontja a barikádokat.

A legfenségesebb dolgok gyakran csíny és mulatság álruhájában érkeznek.