Az önmagunkban való kételkedés (...) lecsupaszítja a lelket, amíg nem marad más, mint egy selyempapír-finomságú burok, vékony, mint a hagymahéj.

Kapcsolódó idézetek

1. Az önismeret olyan, mint egy hagyma. Több rétege van, és minél többet hántunk le, annál valószínûbb, hogy a legalkalmatlanabb pillanatokban sírva fakadunk. Mark Manson
2. Az önmagunkkal kapcsolatos kétely olyan, mint a gaz: ha nem tépjük ki azonnal gyökerestől, elburjánzik. És mire az ember kettőt pislog, úgy néz ki a kertje, mint a vietnami dzsungel. Emma Chase
3. Csakis úgy juthatunk valaha is följebb, ha már tudunk kételkedni önmagunkban. Thomas Mann
4. Mikor már telek hava halmozódik a szívben s az évekkel mindinkább magunkra hasonlítunk, csak felszínes pillantást vetünk arra a lényre, ki idegenül-bántón mered ránk a tükörből.
5. Egyedül állni a hitetlenségünkkel, amikor körülöttünk mindenki hisz: olyan ez, mintha hiányoznék egy szervünk, mely talán fölösleges, de a többinek mind megvan; s az ember pirulva rejti szégyenét. Romain Rolland
6. Mint ahogy testünket ruha fedi, úgy burkolja be lelkünket is a hazugság. Szavaink, cselekvéseink, egész mivoltunk hazug. Igazi lelkünket ezen a burkon keresztül csak néha-néha lehet megsejteni, mint a ruhán keresztül a test idomait. Arthur Schopenhauer
7. A hazugságok olyanok, mint a sebek a lelkünkön. Tönkretesznek.
8. A lélek igencsak törékeny dolog. Ha szomorúság, félelem, kétely vagy a legcsekélyebb gyanú árnyéka beleköltözik, akkor azt a lelket elemészti a sötétség ereje.
9. Lelkünk, mint halott lepke, oly törékeny, mint hárfahúr, a szélben elszakad, elég hozzá egy rosszul értett szó is, elég egy félreértett mozdulat. Faludy György
10. Pókhálónál finomabb hálók pókhálózzák be a lelket, s idegzetünket s erezetünket a kristályvíz iszapjánál finomabb rétegek ülik meg. Sok-sok holt gondolat ülepszik le a lélek zugolyaiban, mintha tisztátlan lelkeknek párái volnának, s ezektől a páráktól oly nehézkes lesz a lelkünk, mintha mázsás súlyok nehezednének ránk. Ezt a belénk avasodott halált, ezt a hozzánk tapadt bûnt az élő lélek áramaival (...) kell magunkból kilöknünk. Prohászka Ottokár