André Comte-Sponville

Ahhoz hogy szeretni tudjunk, késznek kell lennünk elfogadni a magányt, a sajátunkat és a másikét. Szeretni azt jelenti, hogy azt mondjuk valakinek: igen, szeretlek olyannak, amilyen vagy. Még ha nem is felelsz meg álmaimnak és reményeimnek, nagyobb örömet jelent az, hogy létezel, mint az álmaim.

Akiből hiányzik a humor, abból hiányzik az alázat, hiányzik a tisztánlátás, hiányzik a könnyedség.

A lét egy koszfolt az ûr végtelenjében, és minden létezés tisztátalan.

Az alázatosak (...) lehatolnak kicsinységük, nyomorultságuk mélyére: oda, ahol már nincs semmi, ahol már minden van. Ott állnak egymagukban, meztelenül, mint akárki: álarc nélkül kitéve a szeretetnek és a fénynek.

Megbocsátani annyi, mint már nem gyûlölni, lemondani a bosszúról.

A részvét rokonszenv a fájdalomban, vagy a szomorúságban.

A múlt (...) az emlékezet kikötője az idő viharában.

A halál nem a legrosszabb. A legrosszabb a tartós szenvedés, a folytatódó iszonyat.

Minden ész egyetemes; minden bátorság egyedi. Minden ész névtelen; minden bátorság személyes. Ezért kell olykor bátorság a gondolkodáshoz, mint ahogy kell a szenvedéshez vagy a harchoz is: mert senki nem gondolkodhat helyettünk, se nem harcolhat helyettünk-, és mert az ész nem elég, az igazság nem elég, mert le kell győznünk magunkban mindazt, ami reszket vagy ellenáll, mindazt, ami inkább valami megnyugtató ábrándot vagy kényelmes hazugságot szeretne.

Mi az erény? Erő, amely cselekszik vagy cselekedhet. Így egy növény vagy orvosság erénye az, hogy gyógyít, a késé, hogy vág, vagy egy emberé, hogy emberi módon akar, és úgy is cselekszik.

Ha az erény, mint hiszem, tanítható, akkor ez inkább példamutatással lehetséges, semmint könyvekkel.

Egy udvarias gazember nem kevésbé ocsmány, mint a másik; talán még inkább az.

Az udvariasság a gonosz embert még gyûlöletesebbé teszi, mert olyan neveltetésről árulkodik, ami nélkül a gonoszság még valahogy megbocsátható lenne.

Az egyszerû ember úgy él, ahogy lélegzik, minden további erőfeszítés vagy dicsőség, minden további hatás vagy szégyen nélkül. (...) Nem veszi magát se komolyan, se tragikusan. Járja a maga útját, könnyû szívvel, békés lélekkel, cél, nosztalgia, türelmetlenség nélkül. A világ a birodalma, s ez neki elég. A jelen az örökkévalósága, s ez betölti. Semmi bizonygatnivalója, hisz semminek nem akar látszani. Semmi keresnivalója, hisz minden itt van. Mi egyszerûbb az egyszerûségnél? Mi könnyûbb? Ez a bölcsek erénye, és a szentek bölcsessége.