Az alázatosak (...) lehatolnak kicsinységük, nyomorultságuk mélyére: oda, ahol már nincs semmi, ahol már minden van. Ott állnak egymagukban, meztelenül, mint akárki: álarc nélkül kitéve a szeretetnek és a fénynek.

Kapcsolódó idézetek

1. Nincs hatalmunk egymás élete felett (...). Nem tudjuk megmenteni a másikat. Jelentéktelenek vagyunk. Mindaz, amit adhatunk egymásnak, pusztán némi jóhiszemûség. Egy kis bizalom. Semmi több. Üresek vagyunk. Kovács Krisztián
2. Bezárkózni, elcsendesedni, elnémulni, magunkba fordulni és abbahagyni a megérteni, tudni és tenni akarást. Az ellenállás teljes hiánya, egy önként választott remeteség, épp egy pillanattal azelőtt, hogy kompromisszumot kellene kötni a valósággal. Roberto Saviano
3. Bizonyos szempontból a világon mindenki meztelen. (...) Mindannyian szomorú, csupasz, szerteágazó lények vagyunk.
4. Üres körülöttem a tér, jóllehet emberek mozognak benne (...), és néma körülöttem mindenki, jóllehet beszélnek hozzám, és süket körülöttem mindenki, jóllehet hallják, amit én mondok nekik. Szilvási Lajos
5. A legtöbb embernek nincs a létezésen kívül más célja (...). Csendben átsiklanak a történelmen, mint mellékszereplők egy színpadon, amit nem képesek belátni. Seth Grahame-Smith
6. Nyüszítve, fogvacogva. Kiszolgáltatva, megalázva. Tehetetlenül, ragaszkodva. Megrémülve és becsapva.
7. Legkisebb cselekedeteink végzetes következmények elé sodornak bennünket. Mi pedig rohanunk velük, hanyatt-homlok, föltartóztathatatlanul. Kosztolányi Dezső
8. Az érzelmek, akár az öröm, akár a szomorúság, a szeretet vagy a büszkeség annyira mélyről fakadnak, és olyan élesen, hogy végül ott maradunk meztelenül, védtelenül.
9. A magunkfajta emberek nem esnek szerelembe; mi mély és koromsötét helyekre zuhanunk. A szerelem az, ahova felmászunk, lépésről lépésre. Hátrahagyjuk magunkat, feljebb és feljebb emelkedünk önmagunknál, és fohászkodunk, hogy bírjuk erővel.
10. Meztelenül mindannyian egyformák vagyunk, névtelenek és alázatosak.