Andrew Sean Greer

Mindannyian valakinek az örök szerelme vagyunk.

A nap lassan haldoklik, az univerzum tágul, a molekulák minden másodperccel közelebb táncolnak az elkerülhetetlen halálhoz... hát nem magától értetődő, hogy a csillagokba bámulva siránkozunk?

A szerelem arról szól, hogy kiviszed a (...) kutyát sétálni, hogy a párod kicsit tovább alhasson, együtt csináltok adóbevallást, és nem neheztelsz, ha rád jut a vécépucolás. Arról szól, hogy szövetségesek vagytok. Nem tûzvész meg villámcsapás.

Mi van, ha egy nap találkozol valakivel, és úgy érzed, soha senki más nem lehet a társad? Nem azért, mert mások kevésbé vonzóak, vagy túl sokat vedelnek, vagy pocsék velük az ágyban, vagy a könyveiket ábécésorrendben teszik a (...) polcra, vagy úgy pakolják be a mosogatógépbe az edényeket, hogy attól égnek áll a hajad. Hanem csak azért, mert ők nem ez a valaki. (...) Lehet, hogy egész életedben nem botlasz bele ebbe a társba, és úgy gondolod, hogy a szerelem mindaz, amit most felsoroltam, de ha mégis belébotlasz, akkor véged!