A nap lassan haldoklik, az univerzum tágul, a molekulák minden másodperccel közelebb táncolnak az elkerülhetetlen halálhoz... hát nem magától értetődő, hogy a csillagokba bámulva siránkozunk?

Kapcsolódó idézetek

1. A Nap végül is ugyanolyan, csak te öregedsz. Egy lélegzettel rövidülve egyre közelebb a halál.
2. Minden egyes lépéssel közelebb kerülünk az elmúláshoz. A csillagképek körbejárnak, sötétséget és titkokat mozgatva, a föld a lábunk alatt óránként csaknem százezer kilométeres sebességgel száguld keresztül a fekete világûrön, mi pedig örökösen azt az érzést, azt a bizonyosságot, azt a tényt igyekszünk elfojtani, hogy az ember tünékeny jelenség, életünk nem egyéb madárdalnál, sirályrikoltásnál, majd néma csöndnél. Jón Kalman Stefánsson
3. A csillagokat nézve gyakran magányosnak érezzük magunkat, ragyogásuk távoli reménység. Jón Kalman Stefánsson
4. Minden meghal egyszer, még a csillagok is kihunynak.
5. A halál olykor valóban úgy borul rá a világra, mint a felhő a napra, hirtelen értéktelenné válik minden "cselekedetünk és tárgyunk", s megfoszt bennünket az irántuk tanúsított érdeklődéstől, létezésük törvényszerûségének és értelmének érzésétől, mindent beborít a szomorúság és az unalom. Ivan Alekszejevics Bunyin
6. Telnek a napok, és velük együtt fogy a boldogság. Gerlóczy Márton
7. Elszalad az életed, ahogy a lenyugvó nap süllyed, A halál az est egyre nyúló árnyaiként közeleg. Patrul Rinpoche
8. A világ úgy hemzseg a csodáktól, hogy azok közhellyé válnak és mi elfelejtjük... elfelejtem. Folyton ugyanazt a világot fürkésszük, mely így elszürkül előttünk. Más perspektívából azonban elakad tőle a lélegzetünk, mintha akkor látnánk először. Alan Moore
9. Az élet gyorsan elmúlik és olyan törékeny. Ez a lélegzetvételünk akár az utolsó is lehet.
10. Ha könnyezel, mert eltûnt a nap, eltûnnek a csillagok is. Rabindranath Tagore