Anne Sverdrup-Thygeson

Nem könnyû a világot az emberétől eltérő szemszögből vizsgálni. Olyan érzékszerveket elképzelni, amilyenekkel nem rendelkezünk. Eltûnődni, milyen lenne a világ, ha paradicsompalánták vagy mimózák lennénk. Korlátozott felfogóképességünk rabjai vagyunk, és ehhez gyakran társul az az arrogáns elképzelés, hogy mi kínáljuk az élet kihívásainak egyedüli vagy legjobb megoldását.

Mi van a természetben, ami annyira megérint bennünket, hogy dobozolt természeti zajokra akarunk elaludni és felébredni, ugyanakkor mégsem különösebben érdekel bennünket, hogy megvédjük az igazi természetet?

Mindannyian a természet szövetének részei vagyunk, sokkal erősebben szőttek bele minket, mint gondolnánk.

A könnyû megoldások mindig vonzóak, a modern világban azonban hamar bajt okozhatnak.

Minden korszak embereinek megvannak a maguk elképzelései (...). És minden korszak emberei úgy vélik, hogy nekik van igazuk. Hogy az övék az egyetlen helyes szemlélet. Aztán ismereteink bővülnek. Új gondolatok születnek, egyesekben elkötelezettség alakul ki, változik a hozzáállásuk. Ami gyakran jelentős ellenkezést vált ki azokból, akik abból húznak hasznot, ha minden marad a régiben.

Az erdők sokkal többet jelentenek a faanyagnál. (...) Az erdőgazdálkodás csak egy szempont a sok közül. Az erdőt ugyanis mind a biológiai sokféleség és a veszélyeztetett fajok élőhelyeként, mind szén-dioxid-tárolóként, mind pedig a lenyûgöző, ösztönző és gazdag természeti élmények helyszíneként meg kell őriznünk.

Minden fajnak meg kell adni a lehetőséget, hogy az életét kiteljesítse. Nincs jogunk felelőtlenül szórakozni a fajok sokféleségével, és szûklátókörûen eldönteni, hogy melyik állat aranyos vagy hasznos. Erkölcsi felelősségünk a lehető legjobban vigyázni a Föld sokmilliónyi élőlényére, azokra is, amelyeknek nincs számunkra látható értéke - például a rovarokra, melyeknek nincs puha bundájuk, nagy barna szemük, és azon fajokra, melyeknek első pillantásra nem nyilvánvaló a jelentőségük.

Szükségünk van (...) arra, hogy a rovarok végezzék a munkájukat. Óriási a szerepük a megporzásban, a lebontásban és a talajképződésben; táplálékul szolgálnak más állatok számára, kordában tartják a káros élőlényeket, szétszórják a magvakat, segítenek a tudományos kutatásban, és okos megoldásaikkal inspirációként szolgálnak. A világot, mint a természet parányi fogaskerekei, a rovarok tartják mozgásban.