Ant Middleton

Majdnem mindig erősebbek vagyunk, mint gondolnánk.

A kudarc a legjobb tanár.

Szülőnek lenni nem részmunkaidős meló.

A boldog családok nem véletlenek.

Falat kell húzni a szakmai és a magánélet közé. A munkahelyünkön érdemes kizárólag a melónkra gondolnunk, otthon pedig száz százalékig a családunkra.

Ha fegyelem és struktúra van az életünkben, a motiváció sokkal könnyebb lesz. Nem az adott nap ellen harcolsz - hanem együtt dolgozol vele.

Lehet, hogy szellemileg ragyogó formában vagyunk, de ha a testünk hanyatlani kezd, az kihat a lelki egészségünkre.

A hiteles énünk értékes. Védelmezzük elszántan. Álljunk ellen minden olyan kísérletnek, amivel olyan utakra akarnak terelni minket, amiről tudjuk, hogy nekünk nem megfelelőek. Csak egyetlen vélemény számít: a sajátunk.

Nem is fontos, hogy jobbak vagyunk-e másoknál. De lehetünk önmagunk legjobb verziója.

A magabiztosság törékeny tud lenni, különösen, ha olyan típusúak vagyunk, akiknek az önbecsülése kizárólag mások véleményén alapul.

A testünk visz csatába, de az elménk nyeri meg a harcot.

A legtöbb gyerek természeténél fogva pozitív, míg a felnőttek zöme láthatóan az élete nagy részét annak szentelte, hogy kitörölje magából a pozitív hozzáállás képességét.

Amikor visszanézek életem kulcsfontosságú pillanataira, elmondhatom, levontam belőlük a megfelelő tanulságokat. Nem vagyok biztos benne, hogy eljuthattam volna ehhez a tudáshoz, ha nem esem át mindenféle megpróbáltatáson, szar pillanatokon és rossz napokon, kudarcokon és abszolút bukásokon.

A gyerekkorunk azzal telik, hogy a szüleink, a tanáraink, a fivéreink, a nővéreink, a jelentéktelen tévécelebek alakítanak minket, és ennek során mi vagyunk az az alaktalan kelttészta-dudor, amely szüntelenül formálódik és újraformálódik. Ezért kulcsfontosságú - különösen, amikor az ember még fiatal - , hogy olyanok vegyenek minket körül, akiknek a befolyása pozitív hatást gyakorol ránk, és akiket érdekel, hogy kialakítsuk erősségeinket, és nem a gyengeségeinkbe igyekszik fojtani minket.

A Különleges Erők katonáit arra képezik ki, hogy akkor cselekedjenek, amikor a mutató egyik másodpercről a másikra ugrik, hogy ekkor jussanak be és ki, és annyi idő alatt végezzék el a munkájukat, míg az ellenség egyik gondolatát a másikba fûzi.

Minél többet próbálkozol, annál többször fogsz elbukni. Minél többször buksz el, annál gyakrabban állhatsz talpra. De minden újabb felállással egyre erősebb leszel.