A gyerekkorunk azzal telik, hogy a szüleink, a tanáraink, a fivéreink, a nővéreink, a jelentéktelen tévécelebek alakítanak minket, és ennek során mi vagyunk az az alaktalan kelttészta-dudor, amely szüntelenül formálódik és újraformálódik. Ezért kulcsfontosságú - különösen, amikor az ember még fiatal - , hogy olyanok vegyenek minket körül, akiknek a befolyása pozitív hatást gyakorol ránk, és akiket érdekel, hogy kialakítsuk erősségeinket, és nem a gyengeségeinkbe igyekszik fojtani minket.

Kapcsolódó idézetek

1. A felnőtté váláshoz elkerülhetetlen, hogy az ember egyszer csak elkezdjen őszinte lenni saját magához. Valahogy a gyermeki léthez tartozik hozzá, hogy játszunk. Mindig mindenféle szerepeket játszunk, amíg kicsik vagyunk, és ebbe nagyon könnyû beleragadni. Szinetár Dóra
2. Olykor rettenetes dolgok történek velünk gyerekként. Olyan dolgok, amik meghatározhatják, hogy kivé válunk, ha akarjuk, ha nem.
3. A gyermek általában a szülők, a nagycsalád tükörképe, kicsinyített mása. Felnőve, ha nem tetszik, amit a tükörben látunk, örökre hátat fordítunk neki, vagy bezúzzuk, a tükör összetört cserepei leszünk.
4. Azért hazudunk az arcunkkal, mert gyerekkorunk óta erre tanítanak minket. (...) "Próbálj meg mosolyogni, hisz mégiscsak az unokatestvéredék jönnek vendégségbe!" - hangzik el nemegyszer, és mi megtanulunk mosolyt erőltetni magunkra. A szüleink és a társadalom lényegében azt sugallja, hogy rejtőzzünk el, csaljunk és hazudjunk arcunkkal a társadalmi harmónia fenntartása érdekében. Joe Navarro
5. Azt hiszem, fontos közel maradni a gyerekkorunkhoz. A gyerekkor az ember legfontosabb időszaka.
6. A szüleink (...) aggódtak helyettünk, és ők vállalták értünk a nehéz dolgokat, hogy mi gyerekek maradhassunk. Mindig kinevettük, unalmasnak meg értelmetlennek tartottuk a felnőtteket, pedig megvédtek bennünket, biztonságossá tették számunkra a világot, hogy játszhassunk benne. Nem akarok felnőtt lenni. Charlie Higson
7. A gyerekek igazi katalizátorok. Attól a pillanattól, hogy ott vannak neked, az életben minden átértékelődik, és egy ősi ösztönből fakadóan válsz képessé arra, hogy ne törődj önmagaddal, mert ők sokkal fontosabbak nálad. Szurovecz Kitti
8. A legrosszabb, amit a serdülőkkel megtehetünk, az, hogy magukra hagyjuk őket. Ezért van szükségünk gyermekünknek ebben a korszakában azokra a tényleg nagyszerû tanárokra, edzőkre, cserkészvezetőkre, ifjúsági munkásokra és sok más szervezet felnőtt tagjaira. Sok ilyen személy kell; legyen minden gyerek számára egy, aki különleges - és ez nagy kihívás! Steve Biddulph
9. Életünk során legnagyobb kincseink a kapcsolataink. A szülő-gyerek kapcsolat (legyünk akár gyerekek, akár szülők), a testvérkapcsolat, majd a párkapcsolat, mind-mind alakítják, formálják életünket, hatással vannak egymás minőségére, és együttesen életminőségünkre. E kapcsolatok azonban nem csak minket formálnak, általunk is formálhatók.
10. Azok a dolgok, amelyek gyermekkorunkban körülvesznek bennünket, maguktól értetődőek, de ha úgy örvénylenek, mint a kaleidoszkóp üvegcserepei, szüntelenül más és más alakzatba rendeződve, akkor valószínûleg ahhoz is sok energiára van szükség, hogy az ember megállhasson a talpán és orra ne bukjon. Czeslaw Milosz