Anthony Burgess

Tudom, mi a helyes, és egyet is értek, mégis a rosszat cselekszem.

Nem azért születünk erre a földre, hogy Istennel találkozzunk.

Nem jobb-e bizonyos értelemben az, aki a rosszat választja, mint akire rákényszerítik a jót?

Az az ember, aki többé nem választhat, megszûnik ember lenni.

Fürödj kétszer egy nap, hogy igazán tiszta legyél, egyszer, hogy tûrhetően tisztának tûnj, és hetente legalább egyszer, hogy elkerüld a nyilvános fenyegetést.

Nevess, és a világ veled nevet. Horkolj, és egyedül alszol.

A fiatalság letelik, ó, igen. De a fiatalság bizonyos értelemben csakolyan, mintha állat volnál. Nem, nem annyira állat, inkább ilyen kis málenkij játék, amit az utcán árulnak, kicsi csolovek bádogból, belül egy rugóval, kívül egy felhúzóval, grrr grrr grrr felhúzzák, az meg igyol, jár, Ó testvéreim. De csak egyenes vonalban tud igyolni, és bang nekimegy a dolgoknak, bang bang, és nem tehet róla. Fiatalnak lenni annyi, hogy egy ilyen málenkij gép az ember.

Mit számít Isten szubsztanciájának, hogy hiszek vagy nem hiszek? Úgy mondanám, hogy létezhet egy mozdulatlan mozgató. De ez nem szükségszerûen érthető lény, nem önmagunknak az ősmintája. Amit Istennek nevezünk, lehet olyan személytelen erő, mint a nap, akinek éppoly közömbös, hogy melegével áld vagy tüzével perzsel minket.