Anthony de Mello

A múltat nem azért kell eldobni, mert rossz, hanem mert halott.

Az élet olyan, mint a zene. Azt is sokkal inkább érzéssel és ösztönszerûen játsszuk, mintsem szabályok szerint.

Vannak csodák és csodák. Nálatok azt tekintik csodának, ha Isten teljesíti valakinek az akaratát. Nálunk az a csoda, ha valaki teljesíti Isten akaratát.

A kritikus szavai ne csüggesszenek el! Kritikusnak még sosem állítottak szobrot, csak a kritizáltaknak.

Az emberek napról napra többet tudnak a világról, s egyre kevesebbet magukról.

- Hogyan bocsássak meg másoknak? - Ha senkit sem ítélnél el, sohasem kellene megbocsátanod.

Nem vagy többé számûzetésben (...), ha rájössz, hogy az egész teremtés a te otthonod.

Isten "táncolja" a teremtést. Õ a Táncos, a teremtés az Isten tánca. A tánc különbözik a táncostól, de mégsem létezik a táncostól függetlenül. (...) Abban a pillanatban, hogy a táncos megáll, a tánc megszûnik létezni. Isten keresése közben az ember túl sokat gondolkodik, túl sokat reflektál, és túl sokat beszél. (...) Maradj csendben, és nézd a táncot! Csak nézz: egy csillag, egy virág, egy hervadó levél, egy madár, kő... A tánc bármelyik töredéke megteszi. Nézz! Hallgass! Tapints! Ízlelj! És akkor, remélhetőleg, hamarosan megpillantod Õt - magát a Táncost.

Ami az egyik embernek étel, a másiknak méreg. A nap fényt ad a sasnak, de megvakítja a baglyot.

A kabátot alakítsd az emberhez, és ne az embert a kabáthoz.

Végtelenül könnyebb az elefántnak a patkány úszónadrágjába bújni, mint Istennek beleférnie a tudósok által róla alkotott elképzelésbe.

A madár nem azért dalol, mert valami mondanivalója van. Azért dalol, mert dala van.

Ami számodra értelem, cél, azt senki nem fogja helyetted felfedezni.

Ha felkapcsolnád a tudatosság lámpájának a kapcsolóját, ha a nap folyamán figyelnél magadra és környezetedre, ha a tudatosság tükrében úgy látnád magadat, mint ahogy az arcodat látod tükröződni, vagyis pontosan, tisztán, olyannak, amilyen, a legkisebb torzítás és hozzáadás nélkül, s ha ezt a tükröződést megítélés és elítélés nélkül figyelnéd, akkor mindenféle csodálatos változást érezhetnél magadban. Csakhogy ezek felett a változások felett nem lenne hatalmad, nem tervezhetnéd meg őket előre, nem határozhatnád meg, hogy hogyan és mikor jöjjenek. Egyedül ez az ítélkezés nélküli tudatosság képes gyógyítani, változtatni és gyarapítani. De csak a saját maga módján, és a saját idejében.

Azt gondoljuk, a világot akkor lehetne megmenteni, ha elegendő jóakarat és türelem lenne. Ez azonban tévedés. Ami megválthatja a világot, az nem a jóakarat és a tolerancia, hanem a tiszta gondolkodás. Mi haszna lenne a türelemnek, ha közben meg vagy arról győződve, hogy neked van igazad, s mindaz, aki nem ért veled egyet, tévedésben él? Ez nem türelem, hanem leereszkedés. Az pedig nem a szívek egységéhez, hanem megosztottságához vezet, mert feljebb képzeled magad a többinél. Ez a pozíció pedig magasabbrendûségi érzethez vezet, a szomszédaidban pedig neheztelést szül; s ez további türelmetlenséget.

A madarak és a virágok azért boldogabbak az embereknél, mert nincs fogalmuk a jövőről, nincsenek szavaik, és amiatt sem nyugtalankodnak, hogy mit gondolnak róluk társaik. Ezért tökéletes képei Isten országának. Ne izgulj hát a holnap miatt, a holnapi nap majd gondoskodik magáról. Minden napnak megvan a maga baja. Ti keressétek elsősorban az Isten országát, s minden más gondotok is megoldódik majd.

Szinte senki sem hallotta a következő igazságot: ha igazán boldog akarsz lenni, csak egyetlen dolgot kell megtenned, szabadulj meg a programozottságodtól, dobd el a ragaszkodásaidat!

Ha tudni akarod, hogy mit jelent boldognak lenni, nézz egy virágra, madárra, vagy egy gyermekre; ők Isten országának a tökéletes képei. Mert pillanatról pillanatra élnek az örökkévaló jelenben, múlt és jövő nélkül. Így aztán mentesek attól a bûntudattól és aggodalmaskodástól, amely annyira gyötri az embereket. Tele vannak tiszta életörömmel: nem annyira az embereknek és dolgoknak, hanem sokkal inkább az életnek magának örülnek.

Ha kapcsolatba akarsz kerülni a dolgok valóságával, az első, amit meg kell értened, hogy minden eszmény, minden fogalom eltorzítja a valóságot, és akadályozza annak megpillantását. A fogalom nem a valóság, a "bor" - fogalom még nem a bor, a "nő" - fogalom nem a nő.

Figyeld meg azt a csodálatos változást, amely azonnal létrejön benned, ha már nem különbözteted meg a jókat a rosszaktól, a szenteket a bûnösöktől, s úgy nézed őket, hogy ezekkel a tulajdonságokkal nem törődsz, illetve róluk mit sem tudsz. El kell felejtened azt a téves hiedelmedet, hogy az emberek tudatosan vétkezhetnek. Senki sem vétkezhet a tudatosság fényében. A bûn nem rosszakaratból, ahogy mi képzeljük, hanem tudatlanságból ered.