Ugrás a tartalomra
Isten "táncolja" a teremtést. Õ a Táncos, a teremtés az Isten tánca. A tánc különbözik a táncostól, de mégsem létezik a táncostól függetlenül. (...) Abban a pillanatban, hogy a táncos megáll, a tánc megszûnik létezni. Isten keresése közben az ember túl sokat gondolkodik, túl sokat reflektál, és túl sokat beszél. (...) Maradj csendben, és nézd a táncot! Csak nézz: egy csillag, egy virág, egy hervadó levél, egy madár, kő... A tánc bármelyik töredéke megteszi. Nézz! Hallgass! Tapints! Ízlelj! És akkor, remélhetőleg, hamarosan megpillantod Õt - magát a Táncost.
Kapcsolódó idézetek
-
Te azért keresed Istent, mert a szeretet hiányzik. Isten nem más, mint egy pótlék, hiányzó szereteted pótléka. Nem vagy boldog, nem vagy békés, nem úszol mámorban - ezért keresed Istent. Egyébként miért foglalkoznál vele? Akkor senkit nem érdekelne Isten. Ha életed egy tánc, akkor már elérted Istent. A szeretetteljes szív tele van Istennel. Akkor nem kell keresned, nem kell imádkoznod, nem kell semmilyen templomba járnod, nincs szükséged papra.
Osho
-
Tánc közben varázslat vesz körül. Minden összeáll. A világot pedig harmónia uralja. És egyetlen tökéletes pillanatig minden porcikáddal azt érzed, hogy élsz. De ahhoz, hogy táncosként megélj, olyan dolgokon kell keresztül menned, amik már nem tûnnek annyira varázslatosnak.
-
Ha azt kérdezed, micsoda az Isten, akkor tudok válaszolni: tekints körbe, nézd meg jól a virágokat, a fákat, az állatokat és az embereket, akkor megtudod, micsoda az Isten. Mindaz a csoda, ami él és meghal, ami szaporodik, maga a természet, mind maga az Isten. Mindezt olyannak teremtette, amilyen; nem kell, hogy más elképzelésed legyen róla.
Anne Frank
-
A világot játszva és táncolva teremtő Isten képe az ember mitikus képzeletének alkotása. Ennek ellenére lehetséges, hogy a világmindenség valamilyen fontos tulajdonságára utal. Az univerzum örök és hûvös közönyösségére például. Vagy arra a nemes harmóniára, amely az élet görcsein s gyötrelmein túl létünk mélyén ragyog. Lehet, hogy azt a földöntúli szabadságot és derût villantja föl, amelyre annyira vágyunk, s amely olyannyira hiányzik mindennapi életünkből. Lehet, az az üzenet rejlik benne, hogy csak akkor érhetjük el, s élhetjük át ezt a szabadságot, ha ki tudunk kapcsolódni a túlélésért és a hatalomért folyó gyilkos küzdelemből.
Hankiss Elemér
-
A tánc az imádkozás, és az imádkozás a tánc, azaz a test átadása a táncon keresztül. Rájöttem, hogy a mai nyugati szemlélet ezzel küzd a leginkább. Talán itt az ideje, hogy felhagyjunk a próbálkozással, hogy érthetővé tegyük, inkább egyszerûen csak élvezzük mindazt, ami összetett és "érthetetlen".
Mavin Khoo
-
A tánc a mindenség lelke, minden mozog, minden forog, nincs megállás. De az örök mozgásnak rendszeres szabályai vannak, üteme van, a lélek adja.
G. Hajnóczy Rózsa
-
Az élet: mozgás. Mozog maga a Teremtő is szüntelenül. Az embernek is mozognia, alkotnia, küzdenie kell. Minden formában, csakhogy más-más helyen, más-más ütközők között. De egyre világosabb az értelmünk, jobb a szívünk, nemesebb a kezünk.
Gárdonyi Géza
-
Nincs képlet arra vonatkozóan, hogy egy szellemnek a növekedéshez mennyi táplálékra van szüksége; de ha ízlése a függetlenség felé vezérli őt, a gyors jövés-menésre, a vándorlásra, talán a kalandra is ösztönzi, amelyekre csak a legéberebb szellemek alkalmasak, akkor inkább szabadon él és sovány koszton, mint függőségben és teli gyomorral. A jó táncos nem akar elpocakosodni, ezért életerőt és nagyfokú rugalmasságot vár a táplálkozástól és nem tudom, hogy egy filozófus kívánhatna-e egyebet annál, hogy jó táncos legyen. A tánc az ideálja, mûvészete, áhítata és végső soron egyedüli "istentisztelete".
Friedrich Nietzsche
-
A szerelem: páros tánc: a kettő eggyé válik benne. (...) Hasonlít a "szeretet"-re, de nem az. A szeretetben sok mindenki van. De a szerelemben csak egy.
Müller Péter
-
A tánc megtanított arra, hogy tiszteljem a másfajta embereket és az ő táncukat. A tánc mindig segít, ha háborog az ember lelke, ha jó kedve van, megszûnik a világ, nem létezik más, csak a zene, a mozdulat, a megnyugvás.